Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Graf Samu: Evangélikus népoktatásunk helyzetképe
253 az az impresszióm, mikor ezt az ívet nézem, hogy talán mégis jó lett volna megvárni a szabályrendeletet, melyet az uj törvényeknek V. t. cikke az I. cím 3-ik fejezetének 13. §-ában kilátásba helyez. Kifogásoltuk a régi ívet és leegyszerűsítését kértük, pedig ott 32 kérdés volt. Az uj íven, melynek a változatosság kedvéért jegyzőkönyv a neve, 82 kérdés van. Szóval minden tanító után 82 kérdésre kell felelni és azonfelül az u. n. A. íven minden iskola után 60 kérdésre. Az ember elszédűl, ha végigolvassa ezeket a kérdéseket, de még inkább el fog szédülni az az iskolavizsgáló, ki 20-30 osztályt illetve annyi tanítót meglátogat és ezek után 2—2400 rovatot kitölt. Es mire jó ez a sok aprólékos munka, amellyel még túllicitálták az állami mintát? Nem hiszem, hogy valamit is lendítene evang. tanügyünkön. A Minősítési lap, mit a tanfelügyelő használ és amelyet minden tanítóról a fentemlített egységes minősítésről szóló 38.700/1936. V. 1. számú rendelet alapján ki kell tölteni, ösz- szesen 11 rovatot tartalmaz. A 3500/936. számú vkm. elnöki rendelet aprólékos kérdésével főleg a középiskolákra vonatkozik. Iskolaügyünk mai helyzetképéhez tartozik az is, hogy ma mindenki csak felügyelni, iskolátvizsgálni, bírálni és irányítani akar. Úgy, hogy a tanító a végén azt sem tudja, kinek a tetszése szerint járjon el és gyakran lehetetlen helyzetbe kerül. Az iskolafelügyeletről és iskolavizsgálatról való nézeteimet és felfogásomat különben az Evang. Népiskola múlt évi 5. és 6. számában fejtettem ki. Mai tanügyünk helyzetképének megrajzolásához tartozik továbbá az állástalan tanítók és tanítónők helyzete. A tanítóképzés mai rendszere a tanitótultermelésre vezetett. Jelenleg a miniszter úr kijelentése szerint 1400 tanító és 4400 tanítónő, összesen tehát 5800 diplomás tanító, illetve tanítónő van állás nélkül. Ez a katasztrofális jelenség nagyban hozzájárult ahoz, hogy a tanítóképző gyökeres reformjának kérdése már nem kerülhetett le a napirendről. Egy évvel ezelőtt még a ködös távolban volt, ma már valóság. Es ezzel a múltból a jelenbe érkeztünk. A múlt nagy pedagógiai problémái közül három került most, vagy a közelmúltban megoldásra: a tanítóképzés reformja, a gyakorlati középiskola felállítása és az egységes kisebbségi tipus. Ezeknek helyes megoldása közoktatásügyünkre, gazdasági életünkre és nemzetközi helyzetünkre óriási fontossággal bir. A döntés ezekben a kérdésekben már megtörtént és törvényes elintézést nyert. Ezeknek végrehajtása és a gyakorlati életbe való átvivése azonban a jövő feladata. Ha ez megtörténik, közoktatásügyünk gyökeres átalakuláson megy keresztül Valószínűleg nyomában fog járni a 8 osztályos tankötelezettség. Hogy ezt a kérdést a 8 osztályú népiskola felállításával, vagy polgáriiskolai oktatással oldják-e meg, ez már másodrangú kérdés. Ez maga után fogja vonni a tanterv revízióját is. Hiszen most is megállapíthatjuk már, hogy a Tanterv és Utasítás között nincs meg a teljes harmónia. Az Utasítás eszményi magasságban van, ideális célok felé törekszik, a szív nyelvével beszél. A tanterv a földön marad, a gyakorlati életre akar útravalót
