Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Rozsondai Károly: Nemzetnevelési feladataink
246 állami iskola 1272, községi 830, róm. kát. 2839, gör. kát. 131, ref. 1078, ág. h. ev. 394, gör. kel. 25, izr 146, társulati 11, magán 115, érdekeltségi 18, egyéb 15, összesen 6874. Elérni iskoláinkat 12 fenntartó irányítja. Felvetődhetik a kérdés : mennyire képesek és menynyire szándékoznak ezek egységesen dolgozni ? Különösen a felekezetektől, mint a legtöbb iskola fenntartóitól és erkölcsi testületektől, kell elvárnunk, hogy féltve ápolják a nemzet mindenekfelett fontos szellemi egységét. Másik panasz, hogy kevés az iskolánk, s a meglevők jórésze osztatlan és sok a zsúfolt iskola. Erre is felel a statisztika : népiskoláinknak kb. a fele osztatlan. Ezekben 6 osztályt tanít 1 tanító 1 tanteremben, s így a gyermekekkel való közvetlen foglalkozás még osztályösszevonással is legfeljebb heti 10 óra. Messze vagyunk a nyolcosztályos népiskolától! Sok iskolánk van nagyon zsúfolt, de ez a középiskolákra is áll. Nagyon kétséges a nevelés eredménye 60—70-es létszámú osztályokban, hiszen a tanító alig tud szóba- állani egyesekkel. Kevés az iskolánk különösen az Alföldön. Hogy nagy mulasztások voltak ebben a tekintetben, azt gróf Klebelsberg Kunó nagyarányú iskolaépítési programmja is bizonyítja : az Orsz. Népisk. Építési Alap létesítésével megindult iskolaépítési munkálat 5784 tantermet és 2778 tanítói lakást szándékozott építeni. Klebelsberg egymaga többet költött népoktatásra, mint 50 éven keresztül előtte az összes kormányok. A kevés és zsúfolt iskola következményét az írni-olvasni tudók száméban is szemlélhetjük: 1910-ben a 6 évnél idősebb lakosságból írni-olvasni tudott: Sopronban, az ország legműveltebb városában 917%, Szabadkán már csak 49%, Kolozsváron 71%, Zala-megyében 65 7%, Csongrád-megyében 63%, Szolnok- Dobokában 20'8%. Komoly kifogás az iskola ellen az is, hogy túlságosan ismeret- közlő és nem eléggé nevelő intézmény. A tudást kelleténél többre értékeli, s tananyaggal túlterheli a növendékeket. Meg lehel érteni azokat a szülőket, akik aggodalommal és sajnálatlal nézik gyermekeiknek a sokféle és sok tanulnivalóval folytatott mindennapi nagy küzdelmét. Az iskolareformok mindig kitűzik célul a túlterhelés megszüntetését, de eredményt mégsem igen látunk. Az illetékesek közölt is vannak, akik az iskolát rideg ismeretterjesztő szervnek tekintik. Ezek az ember legfőbb értékét az észben, ismereteinek mennyiségében látják. Ügy vélik, hogy a művelt ember az, aki sok adatot tud az emlékezetében megőrizni. Ez az embertípus kérkedik sok olvasmányával, az általa látott színdarabokkal, s ismert zeneművekkel, adathalmazával. Valóságos adatvadászatot rendez. Társaságban sokat beszél és faggat: olvastad-e, láttad-e, tudod-e ? Hogy lehet az, hogy ezt nem tudod, mikor olyan híres könyv? Tudása mellett az ilyen ember sokszor száraz és kedélye is erőltetett, értelmi kedély. Aki az észt túlságosan értékeli a műveltségben, az tulajdonképpen megüresített, sekélyes és kicsinyes, távlatnélküli életet él. Lebilincselő módon fejtegeti Prohászka Ottokár akadémiai székfoglalójában az értelmi műveltség, az intellektualizmus túlhajtásait. Minden ismeret változó, alakuló, múlandó — mondja. A divat nemcsak a hölgyek kalapján, hanem a nagy doktorkalapokon is
