Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 6. szám - Tantó István: A rendszeres jellemképzés Istenhez vezető útja

214

gyón kell igyekezni megismerni, hogy bennünk nagy szeretetnek kell élni, s gyermekké kell tudni lennünk, nem fejtegetem, inkább az erkölcsi jellemnevelés érdekében a következő módon próbáljunk elmélyedni ezekben : mint ahogyan Kapi Béla egyik a gyermekiélekről és Istenről szóló tanulmányában fejtegeti:

„Csak az juthat el a gyermek életforrásához, aki megkeresi a szívéhez, leikéhez, akaratához vezető érzésutakat.

De aki a gyermeklélek örökkévaló titkának közelébe kerül, az a hit, szeretet, bizalom és engedelmesség húrjain csodálatos melódiákat tud megszólaltatni. Tehát nem az a fő, hogy szórakoztató és építő erkölcsi mesékben kikristályosítsuk az élet nélkülözhetetlen erkölcsi igazságait. Az sem főcél, hogy az emberi akaratot vegyük munkába és hogy ezt az engedelmesnek, sokszor meg makacsnak mutatkozó viaszmatériát gyúrjuk és formálgassuk. Az igazi cél a gyermek egész lelkének megragadása és Istenhez vezetése. Érvényesíteni kell a vallás teljes lényegét, hogy az ne legyen ismeretanyag, ne legyen csupán érzelmi állapot, vagy akaratfegyelmezettség, hanem legyen az Istenben való élet megmutatás. Mert az Istennel való viszony, a vallás : élet és csak annak van vallása, aki Istentől áthatott, szeretettől lüktető, kegyelemben nyugvó életet él.

Az elméleti igazságoknak szemléltető igazságokká kell étalakulniok, hogy azután megértett igazságokká és a meggyőződés életigazségaivá lehessenek. Kapcsolatban kell kerülniük a gyermek lelki, érzelmi és akarati életével. A valláserkölcsi életszemlélet minő igazságainak befogadására képes a gyermek ? A vallásos élet gazdagsága és szépsége mellett meg kell mutatni a vallástalan élet veszedelmeit is, nemcsak általánosságban, hanem életvalóságban is. Meg kell világítani a gyermek hibáit, erényeit, szunnyadó, határozatlan érzéseit, melyeknek jósága, vagy rosszasága felett néhány esztendő múlva maga a gyermek határoz. El kell vonultatni a szemük előtt a lélek örök ellenségeit, hogy ébersége és állandó harcra ösztönzést nyerjenek. Hiszen a cukrosbódé csalogató édességeiben, a játékos kirakat lenyűgöző látnivalóiban, s a csörrenő zsebpénz megújuló veszedelmeiben a felnőtt ember élettragédiáinak alapmotívuma van megadva.

Mindez azonban a munkát végző nevelő egyéniségére utal. Az egyéniség kérdése fontosabb minden könyvnél, rendszernél, készültségnél és bölcseségnél. Legyen a nevelő pszihologus, legyen a gyermek jóbarátja, legyen Krisztus tanítványa, aki jól tudja, hogy Krisztushoz csak akkor vezetheti a gyermeket, ha ő maga is Krisztus mellett áll szüntelen.

■ Engemet szüntelenül emészt az erkölcsi jellem kérdése iskolai munkámmal és az élettel kapcsolatban. Adná Isten, hogy leírt munkámmal visszatudtam légyen tükröztetni útkeresésemnek Isten kegyelme által remélt eredményességét. (Vége.)

Tanítótestvér, érzed-e azok fájdalmát, akiknek egészsége temiattad rongálódott meg a lövészárkok mélyén és a szibériai jeges pokolban ? Dolgozz a Gyógyházért!