Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 5. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
188 hez. Amikor mi ezt az intézményt itt, Dunántúl óhajtjuk felállítani, mégpedig olyan központban, mely mindenki számára a legkönnyebben hozzáférhető, akkor elsősorban dunántúli testvéreinktől várunk még külön áldozatot is. Tagadhatatlan tény, hogy elsősorban ránk, dunántúliakra jelent megkülönböztetett előnyt. Ezt nekünk tehát abban a formában kell viszonoznunk, hogy különleges áldozatra is elszánjuk magunkat. Most sem gondolok arra, hogy valaki erején és tehetségén felül áldozzon a maga szegénységéből. De keressen valamilyen módot, hogy hozhasson erre a célra néhány fillért abból a közösségből, ahol dolgozik más célokért is. Gyűjtsön össze a már közölt módozatok segítségével néhány garast és minden rendben van. És még egészen külön kérelmem van az egyházmegyebeli Tanítótestvéreimhez, akik velem itt Tolna-Baranya-Somogy területén vannak. Az azóta már új generáció sok tagja nem tudhatja, hogy annakidején, amikor a révfülöpi Üdülőnk létesült, mi elleneztük, nem igen támogattuk azért, mert ezt is jóléti, de nem közjóléti intézménynek tartottuk. Nem tartottuk olyan intézménynek, amely mindenki számára hozzáférhető és feltétlen szükséges. Mi itt akkor állandóan Hévizén létesítendő Gyógyházról ábrándoztunk, ezt hangsúlyoztuk, erre voltunk annakidején hajlandók áldozni. Ezt a tényt ne felejtsük el! Ne felejtsük el mi, akik már akkor az egyesületi élethez tartoztunk és ezt szinte kivétel nélkül hangsúlyoztuk. De ne felejtsék azok a fiatalabb testvéreink sem, akiknek mi ezt tulajdonképpen életre akarjuk hívni. Mi idősebb munkások majd csak a terhét hordozzuk ez intézménynek. A mai fiatal generáció fogja annak áldásait teljességében élvezhetni. Ne legyen tehát közöttünk egyetlen egy sem, aki valamit ezen nemes célra nem áldozna ! Végül legyen szabad még egy igen szerény kérést megkockáztatnom. Küldje vissza mindenki a megküldött lapot. Ha nem ad semmit, nem baj. Tudjuk, hogyan állunk. Ha jószivvel ad, de későbbi időt határoz meg, az sem baj. Mégis csak tiszta képet nyerünk. így a mai helyzet az, hogy naponta kapok néhány jegyzést, de nem tudjuk, mikor állunk meg, hogyan állunk meg és mit tegyünk, mihez kezdjünk nyugodt lelkiismeretfel. Itt pénzről van szó! Anyagi felelősségről. Anyagilag, erkölcsileg felelősek vagyunk mindenért. Akik adtak, azt várják tőlünk, hogy ezt a pénzt úgy helyezzük el, hogy semmiféle módon el ne kallódjék a mai idők bizonytalanságában. Akik ígéretet tettek, szintén ezt várhatják, hogy ígéretük szent László pénzévé ne váljék. Tegyétek tehát helyzetünket olyanná, hogy a felelősséget minden tekintetben nyugodtan viselhessük. Április hó 14-ig beérkezett újabb jegyzések a következők: Özv. Szomraky Zoltánná Celldömölk 25, Pilisi Pál Irsa 25, Szakály Dezső és neje Alsóság 50. Előadásokból kb. 150. Fanzler János Nagyhajmás, előadásokból 5, Neszmélyi Péter Mihályi 25. Böjté Sándor Somogyvámos 25, előadásokból 5, Deák-téri ev. tantestület Budapest 100, Kamondi Adolf Antalszállás, előadásokból 1950, Hegedűs Pál Zsidó 25, előadásokból 10, vitéz Szügyi Károly Rákoskeresztúr 25, Nagy Lajos Alszopor 50, Hrabovszky Mihály Békéscsaba 25, előadásokból 200, Dömötör Gvula Csömör 25, Kopácsi Balázs Luciáivá 25, dr. Balázsovits Gyula Szepetnek 50, előadások