Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Valóság-vers - Gondolatok
116 VALÓSÁG-VERS. Tanítás közben. írta : Bakó József, békéscsabai tanító. Szépről beszélek. Kint zsivaj. Megkötve hoznak iskolába Egy gyermeket. A szolga jaj! Belerugdos a tomporába. Robban a röhej, bődül a gyerek, S öklével kendőzi a könnyeket. Vetkőztetem a bűneit: Meztelen már a sorsa. Látom, már semmi sem segít, Mert Dobozról való, hol ma: Ingovány, putri, s benn dőzsöl a vész : Az én Kovácsom lélekpörsenés. A Nincsen oktatja s túl-eszes. Látja az anyja mit csinál: Sír, foltoz, szoptat és kehes — S az apja tébolydába már „király“. Ő gyümölcsöt lop, mert űzi az éh, Néha tekint csak iskolám felé. Hosszan nézem a gyermeket; Szemében dac és fájdalom. Kis kezén a kötélhelyet ítéletként simogatom. Az osztály bámul, mint kis fenevad, Mert nem kapott mást, csak csontokat. GONDOLATOK. Irta : Bertalan Sándor. Olaj a tanító ! Míg ég a lángja Világító lánggal a lelket járja ! Mutatja az utat; nevel és oktat, Szeretet szavával szívet dobogtat 1 S ha elhamvad a láng, s, a szív megszakad, — Mennyországban az Úr örök üdvöt ad 1 Tani tó testvér, van feleséged, gyermeked ? Gondolj az ő egészségükre is ! Ne feledkezz meg a Gyógyházról I
