Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
109 Azután Lontai Margit színművészeti főisk. növendék, a Péterffy Sándor Leányotthon lakója, mély átérzéssel szavalta el Sajó Sándor: Tanítók ünnepén c. költeményét. A fiatal művésznőt, aki különben tanítósarjadék, felemelő szavalatáért percekig ünnepelte a hálás közönség. A szép ünnepség a Szózat hangjaival zárult. Evangélikus Tanítók Gyógyháza. Irta : Hrabovszky Mihály. Ezt a feliratot szeretném olvasni a Keszthely melletti hévízi tó partján épült, egyik barátságosan mosolygó villa homlokzatáról. Bizonyára Te is szívesen olvasnád kedves evangélikus tanítótestvérem, mert hiszen mindnyájunk régi álma a hévízi gyógyház. Emlékszel arra kedves Kartársam, hogy az Üdülőház megvétele előtt, az alföldi kartársak egy csoportja a „gyógyház“ eszméjét akarta előtérbe helyezni ? Valljuk be őszintén, mi akkor az Üdülőház pártiak többségéhez csatlakoztunk. Hiszen igazunk volt. Nagy szükségét érezte országos egyesületünk egy tanítói jóléti intézménynek. Mi akkor nyaralni, üdülni akartunk. (Bár akkor is lapos volt az erszény. ) Érthető is. Egészségesek és fiatalok voltunk. Hiszen emlékszel arra is kedves Kartársam, találkozásaink alkalmával szinte egyszerre mondottuk : „De pompás jó színben vagy Pajtás!“ Ebben a korban ugye a betegségeket megelőző nyári üdülésről és pihenésről kellett gondoskodnunk. És ez ugyanolyan fontos volt, mint a betegséggyógyítás. Legutóbbi országos egyesületi közgyűlésünkön Te csodálkoztál kedves Barátom, amikor megpillantottál. „Mi bajod ? Beteg vagy ?“ Kérdezted s a tekinteted, is bizonyos aggodalmat fejezett ki. De ne gondold Öregem, hogy Te jobb színben voltál ! Szívem egy kicsit összeszorult, amikor rád néztem. De vigasztalódjunk ! Ez a mi sorsunk, ez a magyar tanítói sors. Igen, beteg vagyok kedves Kartérsam, de Te is megrokkantál és ő is, — ha fiatalabb is — a mi sorsunkra jut. Tehát megmondhatjuk azt is, hogy kivétel nélkül, minden evangélikus tanítónak egyformán lesz szüksége a felépítendő gyógyhézra. Meg vagyok győződve arról, hogy a hévízi gyógyház ügyének mindig több és több pártfogója lesz, így lassan közeledünk is a megvalósulás felé. A gyűjtés több helyen megindult. Már vannak lelkes agilis kartársaink, akik fáradságot nem ismerve munkálkodnak, buzgólkodnak, hogy mindnyájunk érdekét szojgélják. Kérlek kedves Kartársam, keljünk nemes versenyre ezekkel és kövessük példaadó munkájukat. Állj oda Te is az evangélikus tanítók gyógyházénak az ügye mellé, most az egyszer saját intézményünkről van szó. Nzolcszázan vagyunk. Elég kevesen. Mégis, ha mindenki kivétel nélkül 30 pengővel járulna hozzá egy hévízi tóparti ház építéséhez, úgy már kb. 10 kis szobás házat építhetnénk. Azonfelül pedig minden fejenkénti 3 pengő egy-egy kis szobát jelentene. A legfontosabb azonban az lenne, vegye ki egyformán részét minden kartárs a gyűjtés munkájában, az áldozatok meghozásában és majd a gyógyház kihasználásában. Kedves Kartársam ! Ha Hévíz közelében lakói, nézz át a gyógytó
