Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Őrszigety Lajos: Az iskolai gyülekezetek
11 a kicsinyekből egykor az Ür szőlőjét csendes komolysággal és hit- buzgósággal munkáló egyházias szellemű, vallásos lelkületű vezetők és egyháztagok váljanak, akik az egyház közösségében korán lettek imádségos lelkűekké 1 De, ha addig alakítom meg kis gyülekezetemet, amíg mintaképül csak hangoskodó, viszálykodó és eilenzékieskedő forradalmárokat látnak kicsinyeim, akkor egyházam, gyülekezetem sírásójává leszek, mert magam mesterségesen termelem ki egyházamnak a jövendő számára a nem kívánatos romboló elemet. Hiába magyarázok, hogy ti ne ilyenek legyetek, hanem olyanok 1 A példa eredményesebb hatást szül 1 Ha majd áll már valahol a mintapresbiterium, következik az első, komoly lépésem a kicsinyekkel. Elviszem őket egy-egy érdekes tárgyú presbiteri gyűlésre. Mind gyakrabban. Ott majd betekintést nyernek a presbiteri hivatás komoly műhelyébe. — Utána megbeszélést — fogalmazási órát — tartok a látottak és a hallottak felől. — A gondnok naplója, számadásai az amúgyis vérszegény számtani példatárainkat egészítik ki. Tehát többszörös hasznom lesz. Tantárgyaim változatosságát biztosítom, sok vonatkozásban közelebb viszem nebulóimat a gyakorlati élethez s megismerkednek az e,gyházi vezetőségnek sok felnőtt előtt is még ismeretlen hivatásával. Így fokozatosan magukba szívják annak a szellnmnek ózondús levegőjét, melyben nevelni akarjuk őket s melynek belőlük akarunk a jövendő számára szilárd, megbízható oszlopokat faragni. így alakulhat csak meg az egyik vágányon haladva, fokozatosan (hol előbb, hol utóbb) a kicsinyek látható alaki gyülekezete. E megalakulás annál könnyebben megy, mert eközben, — a másik vágányon — a kicsinyek láthatatlan gyülekezetét, lelki közösségét már régen, (működésünk első napjától kezdve) megalakítottuk. Megannyi kis tanítványunk lelt már szárnyaink alatt bátor apostollá s kis családi fészkének papjává. Hány elvetemült és durvalelkű édesapát tanítottak már meg ezek imádkozni, hány duhajkodót vezettek haza a korcsmából 1 Hány templomkerülő szülőt vittek, vonszoltak már be ezek istenházába s tettek hitbuzgókká istentagadó konokokat! — Mert téves az a felfogás, hogy nevelői munkájában a szülői háztól segítséget várhat a tanító. A vallásos lelkű, egyházhű szülőktől és intellektuellektől talán még előbb, de általában a mai falusi viszonylatban éppen az iskolásgyermek lehet az egyedüli, biztos segédeszközünk, állandó szócsövünk népünk nevelésében. Őket kell a család papjaivá kinevelnünk. Ök tölthetik meg naponta a családot a buzgóság és jóság üde leikével, ők áraszthatják csak el naponta a családi fészket a hitnek, reménységnek és szeretetnek felfrissítő, boldogító levegőjével. A mindennapi élet fárasztó gondjai között ők a ház Vesta-szűzei, kik a családi tűzhely ki-kialvó tüzét új és új lángra lobbanfják, mert szívükben mi az igének örökké égő tüzét naponta felgyújtjuk. Ehhez kell, hogy magunkban is örökké éljen e szent tűz, hogy magunk is hitéletet éljünk 1 Így akkor észrevétlenül megtöltjük lelkiértékkel a pöttön sziveket s észrevétlenül alakítjuk meg a kicsinyek láthatatlan gyülekezetét, egyházát. — Formai, alaki tartalommal — mint említettük már — a felnőttek gyülekezetének
