Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Heintz Fülöp: Az iskolai énekoktatás reviziója
98 zedékek mulasztását kell pótolnunk, ha azt akarjuk, hogy kultúránk széles alapokon nyugvó, valódi nemzeti kultúra legyen és igazi becsületünk legyen Európában. Lángolóan igaz ezért Kodály Zoltán aranyfedezetű megállapítása, aki a kőszegi énekkarok hangversenyén azt mondta : „A világ nem arra kiváncsi, hogy mit tudunk utánozni, hanem, hogy mit tudunk hozzátenni az európai kultúrához." És vájjon nem a legegészségesebb, legtermészetesebb elindulás-e, ha az alapok lerakását az elemi iskolai énekoktatásnál kezdjük el? Amikor tehát iskolai énekoktatásról van szó, mindig ilyen távlatból, ilyen megítélésben kell szemlélnünk a kérdést. Ezért van ilyen nagy hangsúly ezen az iskolai éneklésen, ezért nem túlzás és egyoldalú bűvölet ez az egész, ezért „nem jó most egyszerre az, ami évtizedeken át jó volt, amin gereációk nevelkedtek“. És: ezért van szükség reformokra, komoly, általános énekpedagógiai revízióra 1 A magyar tanítóságnak ezt meg kell értenie és a legkomolyabban venni az ügyet. Olyan eszmei légkört, olyan zenei és éneklési hangulatot kell a magyar iskolákban teremteni, hogy az innen kikerült ifjúi lelkeken ne foghasson sem az utca éneke, sem a filmslágereknek banális világa, sem a kocsmák és a boros asztalok féktelen nekigyürkőzése és szertelen romantikája. Ha közben sikerül azután a tanításformálás kereteit: az egyszólamú, eredeti népi énekek tömeges oktatását, az elméleti műveltségnek a kottáról való tájékozódást, a helyes hangképzést és a többszólamú, művészi karéneklést a tárgyhoz és a célhoz méltóvá tenni: a magyar iskolák eddigi szégyenfoltjából: az iskolai énekoktatásból nemsokára a magyar iskolák dédelgetett büszkesége lesz! Tudom, hogy a magyar tanítóság ezer válságon, akadályon, gazdasági krizisen megy át ezekben a mostani fekete-inséges, nehéz években és évről-évre újabb és újabb feladatokkal rakják meg eddig is túlterhelt életenergiáját. És mégis azt mondom újból : nekünk végre kell hajtanunk ezt az énekoktatási revíziót, mert ennek mélyen átalakító és megtartó ereje lesz — most már azt is állítom — nemcsak a magyar zenei fejlődésre és művelődésre, hanem az egyetemes magyar szellemi életre és a szétszaggatott társadalom szebb és jobb összetételű kialakulására is. Az ősi magyar népdal szelleme, a nyomában felsarjadó lelki egységgel és egységes magyar kultúrával, hamarább és tartósabban fogja egybehozni a magyarságot, mint sok-sok másirányú szervezkedés. Én hiszem, hogy az evangélikus tanítóság, amely történelmi múltjának eddigi állomásai között mindig a haladó irányok élére állott, amelynek hitében és világnézetében van a folytonos megújhodás vágya és a protestálás minden elavult megkötöttség béklyói ellen, megérti ennek az ügynek a teljes jelentőségét és elsőnek követi majd a magyar művelődésnek és nemzeti öntudatosodásnak ezt a folyamatát, amely ebből a megindított, salaktalan szellemi mozgalomból kiárad. Tanítótestvér, tettél-e már valamit a Gyógyház érdekében ? Siess, nehogy temiattad bukjon el a jó ügy!
