Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Szabó Dezső: Kicsinyek gyülekezete
93 nul ülő gyermek, még nem jelent egyúttal hívő és Istenben bízó gyermeket, hanem amelyiknek a leikéből az ég felé imádság száll. Luther a Kis Kátéban nemcsak azt mondja : „Az 0 nevével ne át- kozódjunk, ne esküdözzünk stb., hanem azt is mondja ; Öt minden szükségünkben segítségül hívjuk, imádjuk és hálaadással dicsőítsük.“ Ha a gyermek rosszat tett, nem elég pl. arra rávezetnem, hogy mennyire veszélyeztelted ezzel társad testi épségét, hanem tovább- menve megértetni vele azt, hogy ezzel bűnt követtél el az Isten ellen. Ha a gyermek betegsége után felgyógyultan előttünk áll, elég-e, ha csupán betegségének vagy gyógyulásának körülményeit tudakozom ? Nem kell-e kérdést intéznem a lelkiismeretéhez. Örülsz egészségednek, de gondoltál-e arra, aki neked gyógyulást szerzett ? Nem maradtál-e adós a hálaadással ? Az iskolai gyülekezetben olyan vallásos szellemre van szükség, amely nem kiabál, nem hivalkodó, nem tüntető. Egy iskola vallásos szellemét nem a vallásos citátumoknak a mennyisége jelzi. Maga ez a tudás még nem jelenti a vallásos szellemet, éppen nem az evangélikus öntudatot. Bár talán sokat tudnak, ami azonban még nem jelzi egyúttal azt is, hogy mennyit hisznek. A farizeusok is tulajdonképpen az írást tudták, azért akarták még Jézust is mintegy megfogni, de még sem ismerték, mert nem éltek benne és nem hittek benne. Tanítsuk meg a gyermeket Isten helyes imádására. Az imádkozás némely gyermek életében külső formává vált. Ha feltesszük a kérdést arra vonatkozóan, hogy mikor kell imádkozni, nem igen jutunk annál messzebb, hogy: reggel, délben, este. Ha nagyon megszorítjuk őket, még hozzáteszik, hogy tanulás előtt és tanulás után. Az imádkozás sok esetben sablonossá vált. Egyik gyermek a múlt évben Jézushoz írt karácsonyi levelében azt írta, hogy legjobban örülne, ha egy kis imakönyvet kapna. Megtudtam, hogy nem maradt el az imakönyv az ajándékok közül. Hogy örömét fokozzam, meg a vallásos szellemet és érzületet erősítsem, arra kértem tanítványomat, hozza el imádságos könyvét és ma a szokott estéli imádság helyett abból fogunk imádkozni. Próbáltam a legegyszerűbbet kiválasztani. Imádkoztunk is belőle, de az volt a meggyőződésem, hogy a gyermeklélek nem tud felemelkedni oda, hogy megértse annak mélységét s megértse azt, miért is imádkozott. Ha a felnőtt számára ott van a vigasztaló imádságos könyv, akkor az Isten után vágyódó gyermeklélek számára szintén szükség lenne egyszerűbb és közvetlenebb hangú gyermekimádságos könyvre. Az az ember, aki a zene művészévé lett, nem játszott egyszerre fugákat és fantáziákat, hanem csak halkszavú skálákat. Vagy akinek palotáit megcsodáljuk, valamikor talán csak kicsi kőkockákat rakosgatott. így kellene megírni, vagy egybegyüjteni a gyermek számára az imádság egyszerű kis skáláit s kezükbe adni, hogy rakosgathassák lelkűkben a hitnek kicsi kőkockáit. Gyermekek számára írt imakönyvet én csak egyet ismerek, amelynek címe : „Erős vár a mi Istenünk“. Egy ilyen gyermekimakönyvben szerintem nem kellene az imádságokat hétfő és keddi, hétköznapi és ünnepnapi imádságokra osztani, mint az előbb említettben is van. Mert úgy érzem,
