Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Őrszigety Lajos: Az iskolai gyülekezetek
9 Az iskolai gyülekezetek. Irta : őrszigety Lajos. Korunk nevelési irányelve és jelszava : „Kitermelni az új embertípust.“ Mialatt lázasan igyekszünk ezt az ismeretlen, soha nem látott embertípust kiformálni, megdöbbenve kell látnunk, hogy az emberiség nagyobb része mindjobban elhajlik azoktól az emberi közösségektől, melyek még évtizedekkel ezelőtt is féltve őrzött kincsei voltak. Megittasodott és elkábult a világ az emberi szabadságjogokról világgá kürtőit hamis jelszavaktól. Az egyén ma már szabadon barangolva keresi üdvösségét, boldogulását, s közben felrúg minden olyan közösséget, hol szabad akarásában, elhatározásában a legkisebb korlátokat érzi. Mint árvizek feszitő ereje a gátakat, úgy dönti romba a legszentebb emberi közösségek korlátáit a hamis jelszavakkal túlfűtött szabadságőrület. Korunk neveltjeinek egyetlen céltűzése a könnyűszerrel való vagyonszerzés, a kényelem, és vágya : az úrhatnámság. Az elhanyagolt lélek mellett a test kultuszának nem is lehet más eredménye, mint anyagiasság és^végnélküli elégedetlenség. Püspök urunk 0 excellenciája páratlan éleslátással vezeti helyes mederbe evangélikus iskoláink nevelésügyét. Az iskolai gyülekezetekkel Ő nagyméltósága nem új embertípust akar kitermelni, hanem a régit akarja visszaállítani. Azt a régit, amelyik még tiszta vallásossággal, egyház- és krisztushűséggel, vértanúságig menő önzetlen áldozatkészséggel, hazaszeretettel, törvény- és tekintélytisztelettel töltötte be hivatását. Azt a régi embertípust, kinek szívét az egyház és a haza szent közösségeinek korlátái még boldogító tudattal és édes biztonságérzettel töltötték meg. Mondjuk meg őszintén, volt-e dicsőbb korszaka egyháznak, nemzetnek, mint az, melyben az emberiség e korlátozásoknak gondolkozás nélkül alávetette magát ? Hogyan várhatnánk ma egyéni vallásosságot és hazafiasságot, mikor az egyén tetszése szerint szabadulhat az egyház és nemzet közösségének korlátáiból ?! A kicsinyek gyülekezete az egyház közösségében kívánja nevelni és megtartani az egyént. Ha e beszédes elgondolás testet ölthet, eredményesen megvalósulhat, nemcsak egyházunknak, de az egész keresztyénségnek is új korszakot nyithat. A siker mérve mindenesetre a helyes indulástól és továbbviteltől függ. Ha máról-holnapra, minden alapos előkészület nélkül, csak azért szervezzük meg a kicsinyek gyülekezetét, hogy a rendeletnek eleget tegyünk, s játéknak állítjuk gyermekeink elé a gyülekezetesdit, többet ártunk vele, mintha azt csak papíron szervezzük meg jelentéseinkben. Romboljuk vele a gyülekezeti élet komolyságát és tekintélyét. Játékot űzni ilyen komoly, magasztos gondolattal még kezdetben sem szabad. Még játékszerűséget sem szabad neki kölcsönöznünk. Az első pillanattól kezdve érezniök kell gyermekeinknek, hogy itt ugyanaz a munka folyik, mint a felnőttek gyülekezetében. Méltóságteljes komolysággal kell kezdeni, s azzal is folytatni.
