Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Pártay Tivadar: Az én falum. II.
49 minden gazdaembernek ez a büszkesége. Csodálkozva láthatjuk messziről, hogyha alacsony, szalmás is a házikó, de mögötte terméskővel kirakva, nagy ablakokkal, cserepes tetővel ágaskodik az istálló, ahogy itt mondják, az „ól“. Bizony így van. Itt az első az állat, csak azután gondol magára az ember. De lépjünk beljebb. Szívesen, büszkén invitál a gazda. Hát van is mire büszkének lenni. Hófehér szőrű, nagy ágas szarvú ökrök, tinók, borjúk csodálkozva fordítják felénk szép rövid orrú fejüket s abból kicsillogó okos, barna szemüket. A másik sarokban szerényen húzódik meg egy-két pirostarka tehén. Mintha csak érezné, hogy ő itt jövevény, ezek az őslakók, ezek a fehér, barna szemű barmok, amelyeknek ősei a honfoglaló ősökkel együtt jöttek ide, azoknak ekhós szekereit húzva. Ló is büszkélkedik sok helyütt, de a ló mellett is ott találjuk a magyar ökröt, tinót, tehenet. Ez a fehér barom ennek a népnek a szenvedélye. Ezt neveli, ezzel kereskedik, ebben szakértő. Ha erről van szó, rögtön tűzbe jön és rögtön ékesen szóló lesz. A porta végén szomorkodik a csűr. Szomorkodik, mert ilyenkor tavaszfelé már csak imitt-amott húzódik meg egy kis takarmányféle. Bezzeg ősszel majd szét repedt, olyan jóllakott volt a belétömött sok takarmánytól. Ilyen egy falusi házacska és annak környéke, innen indul ki a sok-sok magyar élet. Itt éri öröm, bánat, jó és rossz nap és innen tér örök nyugalomra. Eletindulásának első mozzanata a születése. A barátok, ismerősök seregestől mennek a házba, hol a gyermek született. De nem üres kézzel ám. Mindenkinek van egy tucat komája és kománéja. Ezek látják el ilyenkor az anyát jobbnál- jobb ételekkel és italokkal. Az anyának első útja, amint a betegágyból felkel, a templomba vezet, ahol u. n. avatáson esik át. Kimagasló esemény a falusi család életében a lakodalom. Itt rendesen hétfői napon tartják. Reggel kezdődik. Külön a lányos háznál és külön a vőlegény házánál. Délelőtt felszedelőzködik a násznép és a cigányokkal súlyosbítva, nagy nótaszóval vonul az esketésre. Innen aztán indul vissza a menet s vele az újdonsült menyecske, de most már a férj házához. Itt kezdődik aztán a lakodalom. De nehogy azt higyjük, hogy a lányosház gazdája egyedül maradt a sok inni-ennivalóval. Oh, nem, ott is van éppen elég vendég, hiszen csak a fiatalja ment át a másik házhoz a zene csábító hangjaira. Mindkét háznál vacsora. Van miből. Már egy héttel a lakodalom előtt népvándorlás indul meg a lakodalmas házak felé. Kosarakkal megrakott asszonynép siet oda liszt, tojás, cukor, szárnyas és a jó Isten tudja még mivel. De azért a gazda is vághat egy marhát, sertést stb. No és egy-két hordó bort készíthet. Mert igaz ugyan, hogy a vőfélyek egy nappal előbb hosszú, hímzett kendőt kötnek a karjukra, rozmaringot fűznek a kalapjukra, pálcát vesznek a kezükbe és „hívogatnak“ szép rigmusokkal, de azért nem lehet azt kiszámítani, hogy ilyenkor hány vendég lesz. Aki jön, az lesz. Senkit sem kérdeznek, hogy került oda és mit akar. Éjfélkor azután felkerekedik az u. n. „hőrész 2“, azaz a férj háza vendégeinek nagy része, a násznagy és vőfélyek vezetése
