Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Fuchs János: A tanítóság mai társadalmi helyzete és feladatai
47 zatok szolgálásának, melynek folyományaképpen elvesztette helyes politikai ítélőképességét s politikai rabszolgaságra kényszerült s béklyókba nyomorodott s sokszor jellemtelenül szembeállott a gondjaira bízott néppel, amiből mérhetetlen sok egyéni és társadalmi kellemetlensége adódott. Ugyanezen szempont elbírálása alá esik a nemzetiségi kérdés is, mely még ma is nyílt sebként tátong vezetők és vezetettek között. Ez a kérdés még mindig krízis alatt áll, amelyen a tanítónak, mint társadalmi vezetőnek a reábízottakka! együtt valamilyen formában át kell esnie és a megoldások kompromissumos módját meg kell keresnie. Képtelenség az az állapot, hogy a vezetettek, a nép arro- gálja magának azt a politikai és társadalmi előnyt, hogy ő különbnek bizonyul, mint vezetői és önállóbb és vezetőjének csupán azt az embert ismeri el, aki a falu dolgával oly értelemben foglalkozik, ahogy azt a tömeg pillanatnyi előnye és opportunizmusa megkívánja ! Nem mindig volt meg az a törekvés népünkben, hogy diktatórikus tömegelvek irányvonala alá akarta szorítani vezetőit! De mivel ez a helyzet mai adottságában sok helyütt fennáll, kell, hogy ez is problémájává legyen a mai tanítóságnak ! Ez természetesen egy újabb munkakör, amelynek elkötelezése megint csak azokat éri, akik úgy érzik, hogy amúgy is túl vannak terhelve megoldatlan nehéz problémákkal ! Ha mindezeket és egyéb számos aprólékos részletmunkát (statisztikai adatgyűjtés, népszámlálás stb.) összegezzük és ezek alapján a mai tanítóság társadalmi helyzetét vizsgáljuk, fel kell fedeznünk, hogy azzal a félreismert s sokszor lenézett és meg nem becsült társadalmi osztállyal állunk szemben, amelynek képzettséget a legkisebb mértékben adtak, feladatokban pedig a legtöbbet várnak tőle : tőle mindenki csak vár, neki mindenki csak feladatokat ad, őt mindenki csak ellenőrzi, munkáját mindenki csak bírálja; tőle mindent csak levonnak, kötelességeit pedig mindenütt csak fokozzák. A tanítóságnak eme mérhetetlen nagy feladatai mellett, aztán még befelé égő sebei is vannak, mint a díjlevélkérdés, amelynek már unalmassá vált kiáltása mindeddig süket fülekre talált és kétes értékű, helyeslő belátások mellett messzebbre még nem jutott. Ma már minden életpálya és minden tudományág is egész embert kíván és annak tökéletes, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt való elsajátítása felöleli egy egész ember életét. Ezért mindenütt meg kell elégednünk részletismeretekkel. S ha mindenben is csak részletelsajátítást keresünk, akkor is kevés egy emberélet ahhoz, hogy mindenben a tökéletességnek csak egy bizonyos fokát is elérje. Éppen ezért képtelenség a mai tanítótól a polihistor típusának a teljességét elvárni. A tanító a gyakorlat embere és a gyakorlati elveknek keresztülvitele sokszor aprólékos fáradozás részletmunkájának az összessége lehet csak. Sokszor idő, ideg és meg nem lankadó energia kell egy előre kitűzött cél eléréséhez. Nem szabad tehát a totalitás elvének érvényességét vele szemben alkalmazni. Legyünk türelmesek ! Egyelőre arra kellene törekednünk, hogy a tanítóság mai képzését magasabb fokra emeltessük s ha nem is egyetemi végzettsé
