Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
441 hallása nyomán a hős tanító képe mellett az élő, harcos tanító alakját jelenítette meg, aki egész életén át cseppekben adja vérét a haza és az evangélium oltárára. A lelkeket formáló, a vallás mélységeinek birtokában, a nevelő fogalmán felülemelkedő evangélikus tanítói karunk minden tagját büszkén nevezte munkatársának. A lelkész és tanító őszinte összefogásában, és vállvetett együttmunkálkodásában rejlő, marádandó kincsről beszélt ezután. Ihletett szavait a közgyűlés mindvégig feszült figyelemmel hallgatta. Berkényi Károly szövetségi elnök megilletődve köszönte a neki szóló üdvözlést és a magyar tanítók összefogásáról mondott lelkesítő beszédet. A titkári jelentés után Heintz Fülöp : „A magyar iskolai énektanítás kérdései“-ről, Szabó Dezső : „A kicsinyek gyülekezete“ címen tartották meg igen érdekes és tanulságos előadásaikat. Ezeknek értéke rövid ismertetésben nem fejezhető ki teljes mértékben, ezért inkább felhívom a figyelmet a lapunk következő számaiban teljes egészében megjelenő munkákra. A különböző jelentéseket Kiszely János, Siki Béla és dr. Pozsonyi Károly terjesztették elő, majd a választmány javaslatainak elfogadása után Somogyi Béla elnök, a hála és a jól végzett munka érzetével, 1937. évi seregszemlénket befejezettnek nyilvánította. Az elszéledőknek őszinte szívből fakadó volt köszöntésük: „A viszontlátásra!.. .“ Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület 1937. évi titkári jelentése. Irta : vitéz Szügyi Károly. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Egyesületi életünk göröngyös útain : az áldozatos munkában nemesedett, tengernyi csalódásokban megedzett, és így csüggedést nem ismerő lelkünk, sokszor üde, enyhet adó ligetekben pihenhet meg. Ne tagadjuk, nagy szükség van erre, hiszen ezzel könnyebben viselhetjük a mai szenvedő magyar élet ütötte sebeket. Ünneplő, pihenést adó alkalom számunkra ez a mai nap is, ez az együtt töltött néhány óra. Igen, ünnep, mert az evangélikus tanítóság — eme kicsiny seregnek — az elmúlt esztendőben végzett egyesületi munkássága elismerést kell hogy parancsoljon minden figyelő szem, minden hallgató fül számára. Szegénységünkben, elhagyatottságunkban ez a mi kincsünk és erőforrásunk ! Ennek a tudatnak jegyében újra és újra ütközetbe lendülünk, és bizton győzni fogunk ! Lelkiismeretes vizsgálódás után, őszinte meggyőződéssel állítom ezt, pedig ebben az évben a Dunáninneni- és Tiszai kerület nem is tartott gyűlést. Ez korántsem jelentheti azt, hogy ezeknél szünetelt volna az egyesületi élet. Balassagyarmaton Bérezés Lajos kerületi elnök igen népes egyházmegyei ülés keretéből küldte el buzdító és lelkesítő üzenetét, a földrajzilag nagyon is széttagolt, messze területeken működő bajtársaihoz. Gál Jánosnak: „A tankönyv kérdésről“, Sztruhár Jánosnak: „Az evangélikus tanító és az előkészület“ címen tartott értekezései, valamint az időszerű kérdések megtárgyalása az eredményes, alkotó munkát jelenti.
