Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
437 EGYESÜLETI ÉLET - HIVATALOS RÉSZ Áldott vendég „Boldog hallgatóság!“ Irta : Grieszhaber E. Henrik, Majos. Idei országos közgyűlésünk valóságos ünnepe volt az evangélikus tanítóságnak. Annak külső kereteivel, belső tartalmával nem óhajtok részleteiben foglalkozni. Megteszi majd azt nálamnál hivatottabb egyéniség. Nem mehetek el azonban szó nélkül dr. Kapi Béla püspök úr Ő nagyméltósága magas látogatása msllett, aki ezen tényével és magasszárnyalású, szívből fakadó, őszinte megnyilatkozásával mélységes áhítatra hangolta a jelenvoltakat és ezzel az egész közgyűlést ünnepélyes keretek közé helyezve, ritka értékűvé is tette. Mi, tanítók, általában olyanok vagyunk, hogy nagyon tudunk örülni minden érdeklődésnek, minden megtiszte'tetésnek. Ha bárki meglátogatja közgyűléseinket, szívesen fogadjuk, mert úgy érezzük, egy lelkes, igaz, őszinte munkatárssal megszaporodtunk, és egy készséges támogató jóbaráttal meggazdagodtunk. Dunántúl megszoktuk, hogy minden egyes seregszemle alkalmával megtisztel bennünket magas látogatásával egyházkerületünk megértő elnöksége ; dr. Kapi Béla püspök úr 0 excellenciája és dr. Mesterházy Ernő felügyelő úr Ő méltósága. Ha nem is időzhetnek körünkben órák hosszat, de formát találnak a tanítói hivatás és a tanítói munka megbecsülésének kifejezésére. E tekintetben igényesek vagyunk, mert „elkényeztettek“ bennünket ! Dunántúl eme végtelen boldogságában most része lehetett az egész ország evangélikus tanítóságának, mert dr. Kapi Béla úr Ő nagyméltósága magas látogatásán keresztül érezhette Egyetemes Egyházunk egész vezérkarának meleg szeretetét, nagyrabecsülését és támogató készségét. Kétszeres boldogságot jelent számunkra ez a magas látogatás és megtiszteltetés, mert annak a Főpásztornak a magas személyiségén keresztül történt ez, akiben benne él a Kapi családban hagyományos őszinte megértés, nagyrabecsülés és támogató készség a tanítósággal szemben. Könnyes szemmel, boldogságtól ragyogó arccal szívtuk magunkba minden egyes szavát, amellyel tanított és lelkesített. Én csak fájlalni tudom és velem együtt bizonyára az összes jelenvoltak, hogy nem olvashatjuk el még egyszer, és még igen sokszor elmondott gyönyörű, szép beszédét, és nem olvashatják okulásra azok, akik bármilyen oknál fogva nem lehettek jelen ezen a méltóságteljes közgyűlésen. Ő nagyméltósága ezen fényes megnyilatkozása hála és elismerés volt az evangélikus tanítósággal szemben. Azután tanítás és buzdítás a jövőre nézve. Végül pedig az őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak a kifejezése azokkal szemben, akik Ő nagyméltóságával együtt hivatásszeretettel és lelkiismeretes hűséggel építik evang. egyházunk és magyar nemzetünk új jövőjét. Azt mondotta ékes beszéde végén : Nékem nagy érték és boldogság, hogy együtt lehettem az én tanítótestvéreimmel, akiket szeretek és akikért imádkozom. Utána pedig feltette számunkra is a kérdést: Vájjon néktek is értéket jelentett-e ez együttlétünk és az együtt való munkálkodásunk ? Már akkor is megadtuk önmagunkban a feleletet, de megadjuk itt is
