Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 7-8. szám - Az eredményvizsgálat útjai

Cegléd, 1937. julius-augusztus hó.

XLIH. évfoyam, 7—8. sz.

AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA

Felelős szerkesztő : Felelős kiadó : SOMOGYI BÉLA KISZELY JÁNOS

MEGJELENIK HAVONTA.

Szerkesztőség : Körmend, Kossuth Lajos u 24. sz.

Kiadóhivatal : Cegléd, evang. iskola.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre . . 10'— P, fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla: 42.523

Az eredményvizsgálaí útjai.

Mire a magyar föld áldott barázdái fölött megsuhan az aratók kaszája, az iskolák munkája véget ért. Ott is, itt is, aratás a munka gyümölcsének számbavétele, A felsorakozó keresztek megmutatják a termés mennyiségét. Annak igazi értékét azonban később, a csép- lés, az őrlés alkalmával láthatja a gazda. Már a termés nagyobb mennyiségének a látszata is megelégedetté teheti a gazdát, hiszen a nagyobb termés rendesen több szemet, nagyobb jövedelmet jelent s a gazdasági termelőmunkának ez a végcélja. Maga a mennyiség azonban még a gazdasági életben sem döntheti el az esztendő mérlegét. A minőségi termelés ma az új termelési rend főtörvénye. A magyar búzatermés fajsúlyát is annak sikértartalma emeli magasra, teszi kincsetérővé és termelési rendünk legállandóbb értékévé.

Vájjon mi az iskolai eredményvizsgálat, a nevelőoktatói munka számbavételének igazi útja ? Az egymásután történő ellenőrző látogatások vizsgálat alá veszik a nevelőoktató tevékenységet s minden irányban keresik a kézzelfogható eredményt. Igen, a tanév magvető munkája aratásának tekinthetjük a különböző vizsgálatokat, az eredmény számbavételét.

Mi ennek a tevékenységnek a helyes útja ? Mennyiségi vagy minőségi-e annak mértéke ?

Az élet ma igen bonyolulttá lett és sokoldalú követelménye van. Bár pedagógus szemmel kétségtelenül a minőségi követelményt kell első helyre állítanunk, mégis a mai fejlett művelődési kor szelleme mélyreható tudást is kíván az élet minden pontján. Ez a küzdelmes kor megköveteli a legkiválóbb munkateljesítményt a mai embertől. Ezzel velejár a tárgyi tudás alapossága, széles köre és szakszerűsége. Ha ilyen a mi időnk művelődési korképe, nem kell-e a legnagyobbfokú tárgyi tudást munkálnunk már alapvető nevelőoktatói tevékenységünk nyomán ? Az új, humanista szellemű felfogás erre a kérdésre kétségtelenül nemmel válaszol. Hiszen az ismeretek mennyiségénél fontosabbnak tekinti a talán kevesebb tudású, de tisztaerkölcsű, józan, becsületes gondolkodású egyéniség kialakításának munkáját. Nem is lehet ezt az uralkodó eszmét a technikai, szak-