Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Megjegyzések
26 nunk kell?! Szabályrendeletek? — Igen. Tanterv? —Igen. Vázlat? — Lehet! Mindezek azonban nem elsősorban ! Minket, ev. tanítókat — ma különösen — elsősorban ev. lelkiismeretünk vezessen 1 Van-e lelkiismeretünk ? Milyen legyen az ? 1 Kérdezlek, Testvér! Van-e lelkiismereted? Megmondom. Ha van benned eredeti tudat arról, hogy Te feltétlenül el vagy köte- lezye a te mindennapi tanítói munkádban, minden gondolatoddal, minden szavaddal és cselekedeteddel ennek : „Keressétek először Isten országát és törekedjetek feltétlenül annak megvalósítására, úgy, amint Isten országa tartalmának megfelel.“ Nekünk, ev. tanítóknak minden egyes kötelességünk teljesítésében — akármilyen nagy legyen annak rendszere — annak theonom jellegét (minden kötelességünk Isten iránt való kötelességünk) kell néznünk 1 Hiszen, ha Isten iránti kötelességeinknek eleget teszünk a gyermeki lélek tanításában és nevelésében, akkor eleget tettünk hivatásunk céljának is. Ha istenfélő, vallásos gyermekeket neveltünk, akkor öntudatos, hazafias, becsületes polgárokkal ajándékoztuk meg a közt; olyan polgárokkal, akik a műveltség alapelemeit bírják és bele tudnak kapcsolódni az emberi társadalomba. Ebben az esetben meg eleget tettünk a szabályrendeleteknek, tantervnek stb.-nek. Hogy hogyan tudod ezt elérni, Testvér, azt nem elsősorban a szabályrendelet, a tanterv vagy még más mondja meg Neked, hanem a saját lelkiismereted 1 Hiába van szabályrendelet, szép tanterv slb., ha a tanítónak nincs lelkiismerete, ha az csak sivár kontár. Azért tovább kérdezlek. Ha van lelkiismereted, akkor működik-e az ? Hogyan működik ? Lelkiismeretünk helyes működésének egyik oldala az, ha valami belső erő kötelez bennünket arra, hogy kötelességeinknek feltétlenül eleget tegyünk. Amikor nem is külső tényezők vezetnek bennünket, hanem az a belső erő. Ez azután nem ad nyugtot addig, míg pl. a tanításra alaposan elő nem készültünk, az előttünk álló célt el nem értük, a gyermek érdekeit minden tekintetben nem szolgáltuk stb. Lelkiismeretünk e tevékenysége a kötelező lelkiismeret, amely nem más, mint feltétlen kötelességtudat. A tanítói, az ev. tanítói munka súlyának egy része azon fordul meg, hogy valami belső indok, kötelező lelkiismeretünk feltétlenül kötelez, vezet-e bonyolódott kötelességeink elvégzésében. Megvan-e az az erkölcsi ítélőképességünk, amely kiválasztja azon kötelességeinket, amelyeket feltétlenül el kell végeznünk, mert valamennyi elvégzésére — különösen ma — képtelen az ember. Ez teszi érthetővé azt is, hogy mi nemcsak felelősek, hanem szabadok is vagyunk. Míg kötelező lelkiismeretünk szakadatlanul kíséri külső és belső tanítói életünket, feltétlenül kötelez bennünket arra, hogy elvégezzük kötelességünket; addig ítélő lelkiismeretünk kötelességeink elvégzése után megítéli a kötelességek elvégzését. Megítéli az elhatározást és cselekedetet. Nagyobb tény ez a tanító önbírálatánál. Ha ítélő lelkiismeretünk kötelességeink elvégzését, elhatározáisainkat és cselekedeteinket kötelességeink theonom (lásd elől) jellegével egybehangzóan ítéli meg, akkor jó lelkiismeretről, ellenkező esetben rossz, mardosó lelkiismeretről szólunk. E pontnál ismét kérdezlek Testvér 1 Erezted-e
