Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Megjegyzések
222 vaj és sajt mellett. Ezeket szívesen befogadta a magyar gyomrom. Mikor aztán azt gondoltuk, hogy vége a vacsorának s leszedték az asztalunkat, újra jön ám a kiszolgálóleány egy nagy tálcával s hozza most már az igazi lazacot és borjút. No most tört ki igazán belőlünk a nevetés. Mi jól laktunk az előétellel, mert hát az volt, amit előbb ettünk, most mit csináljunk? Hogy ne vigyék vissza, valamit ezekből is ettünk. S a híres, nevezetes vacsora 2 svéd koronába került. Sok a tó Svédországban, Finnország után a föld tavakban leggazdagabb országa. Ezeket a tavakat a svédek csatornákkal kapcsolták össze s így olcsóbbá tették a közlekedést, ami nemcsak az ipari központoknak válik javára, hanem a kikötőknek is, amelyek közül Göteborg a legjelentősebbek közé tartozik. A svéd mérnöki tudás itt a forgalom szempontjából uralma alá hajtotta a természeti erőket. A Göte-csatornával összekötötte Göteborgot Stockholmmal. E csatornát is megnéztük. Göteborgból elutaztunk Trollhátanba és itt csodálva néztük a lépcsőzetes csatornát, amelyen nagy és súlyosan megrakott hajók haladtak. Amint megnyíltak a zsilipek hatalmas kapuszárnyai, hogy e résszel kiegyenlítődjék a csatorna medrének másik része, gyönyörködve néztük a nagy erővel aláfolyó, habzó vizet, Mikor a vízszint kiegyenlítődött, kinyíltak az óriási kapuszárnyak és a hajó méltóságteljesen ment át azon a következő zsilipig. Ott megállt és megvárta, hogy a csatorna következő részébe átengedjék a vizet s így annak a szintjét felemelve továbbmehessen. Trollhátan mellett sziklák állják útját a víz lefolyásának, de az áttöri a gátat és hatalmas, gyönyörű vízesést alkotva siet tovább a tenger felé. E csatorna két oldalán szép erdő van, melynek árnyas lombjai hívogatva integettek felénk. Kerestünk is ott olyan helyet, hol letelepedhettünk s mivel vasárnap volt, a természet e gyönyörű templomában rövid istentiszteletet tartottunk s felszállt a fohászunk Ahhoz, ki mindezt a szépséget teremtette. Az Ö segítségét kértük, hogy legyen velünk s az itthon maradt kedveseinkkel. S a svéd erdő fái közül kicsendült az „Erős várunk“ melódiája. MEGJEGYZÉSEK Egy kis helyreigazítás. Irta : Sztruhár János, Felsőpetény. E címen kértem engedélyt a Szerkesztő úrtól, hogy a már általa lezárt vitához pár szót hozzáfűzzek. U. i. egynéhány mondatomnak téves értelmezés adatott. Az első cikkemhez alapot Varga Géza kartársunk novemberi számban megjelent „A tanító“ c. cikke adott. Én is, mint fiatal tanító, tapasztalom a társadalom részéről mindazt a meg nem értést, mondhatnám mellőzést, ami „A tanító“ c. cikkben kifejezésre jut. Ezen tényt megállapítva, felvetődött bennem az a gondolat, hogy 1., miért van ez így, mi ennek az oka ? 2., ha már így van (akármilyen fájó is), miként lehetne ezen segíteni és pedig egyetemlegesen, a kari érdek szempontjából ?
