Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 6. szám - Szollár Irén: Hazafelé Svédországon és Dánián

219 van. Nagyobb város mint Oslo, nagyobb a forgalom is. Nem hiába hívják észak Velencéjének, mert nagyon hasonlít a fekvése Velen­céhez. A tenger öble benyúlik a városba. Itt is, ott is öblök szelik azt át A városháza hatalmas tornyából gyönyörködve nézzük nekünk e szokatlan fekvésű várost, mintha itt-ott kis szigetek emelkednének ki házaikkal a tengerből. Belátjuk az egész várost. Keressük a már ismerős épületeket. Ott Riddarhelmskyrkan a lovagtemplom tornya emelkedik a magasba. A torony vasrácsozata ragadja meg különö­sen a figyelmet. A svéd királyok temetkezési helye most. A másik oldalon a parlament szép épülete látszik, előtte nagy parkkal. Ez épület nagyon hasonlít a budapesti tőzsdéhez. Tőle balra a királyi palotát látjuk. Olyan jól esik a kapu aljában, a kapu felett ezt a felírást olvasni: „Az Ur az én oltalmam.“ A királyi palotában egy ország királya, ura vallja, hogy az ő segítsége, oltalma az Ur, e világ Atyja, a királyok királya. A városháza is nagyon érdekes, szép épület. Egészen új, modern, azonban így is a múltat utánozza, őrzi. Vörös téglából épült, arab stílusban. Téglalapalakú oszlopos előcsarnokkal s mértani ido­mokkal díszítve. A gyönyörű előcsarnokban hatalmas orgona van, 9600 síppal. Hangversenyeket tartanak itt. Délelőtt bejártuk a várost, délután pedig kirándulást tettünk a tengeren. Gyönyörű kép tárult itt is elénk. Az egyik oldalon sziklás hegyek emelkedtek, a másik oldalon a tenger öble, nem egyenes vonalat mutatott, hanem itt-ott bevágódások vannak, melyek még szebbé teszik utunkat. Lassan eltűnik előlünk a simaságában is ural­kodó királyi palota, a város tornyai, csak vitorlás lebegését látjuk magunk körül. Vagy egy-egy motorcsónakot siklani, mintha verse­nyezni akarna hajónkkal. Majd egy hajó jön velünk szembe. Állandó kísérőként jönnek mellettünk s felettünk a sirályok. Megérkeztünk Waxholm szigetére. A parton a sok ember között feltűnt mindegyi­künknek egy öreg, nagy, fehér szakállú ember, egy öreg svéd halász. Az arcáról a nyugalom és megelégedés sugárzott. Rövid uzsonna után indult is hajónk vissza. A nap már lenyugovöban volt. Mielőtt lebukott volna a láthatárról, még egyszer kibocsátotta sugarait, me­lyek bearanyozták a vizet s csodaszép képet varázsoltak elénk. Lassanként mind többet és többet láttunk meg a város épületeiből. Közben egy 150 éves hatalmas hajó mellett siklunk el. Ennek köze­lében ott áll a parton a tengerészeti akadémia nagy épülete. E hajót most kaszárnyának használják, egy úszó kaszárnya, most le van horgonyozva. A földet körüljárták vele. A parton kékruhás, fehér­sapkás matrózok egészítik ki a képet. A hajón megtudtuk, hogy az osloi világkonferenciáról idejött Kagawra is, a nagy japán keresztyén és este az egyik templomban előadást fog tartani. Mikor megérkezett a hajónk, rögtön a Szt. Emá- nuel templomába siettünk, hogy meghallgassuk Kagawrát, ki betegen, féltüdővel és félszemmel is eljött messzi hazájából bizonyságot tenni Krisztusról. E templom modern építésű két karzattal, központi elhelyezkedésű, félköralakú épület. A bejárattal szemben van az oltár, ez is nagyon modern. A karzat alatt urasztalszerű, képnélküli, közepén ezüst nagy kereszt. Két oldalán gyertyatartó és virág. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom