Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Graf Samu: Iskolafelügyelet – iskolavizsgálat – minősítés
209 vérrel vizsgáztatja a gyerekeket. Azonban ismerek olyant is, ki nem kérdez, de szorgalmasan beírja az érdemjegyeket a tanító kérdései és a tanulók feleletei után. Nem csoda, ha ilyenek után a tanítók jórésze vagy elkeseredik, vagy teljesen közömbössé válik. Mert mindegyik iskolavizsgálónak kedvére tenni ritkán tud valaki. Kivételt itt csak kivételes tanítói tehetség vagy egy csapnivaló rossz tanító képezhet. Az elsőnél talán még a laikus is látja, hogy itt minden rendben van, mert az ilyen tanítónak egyéni varázsa nemcsak a tanítványokat bűvöli el, hanem mindenkit, ki az iskolájába lép. Az utóbbinál pedig a nem szakember is észreveszi, hogy nincs eredmény. Sokkal nehezebb az iskolavizsgáló helyzete az átlagtanítónál, ki azonban szintén annyiféle lehet, hogy ötszörannyi rendfokozattal, mint amennyi most van, sem lehet sem az egyéniségét, se a képességeit, se a munkáját és annak eredményét jellemezni. A most használatban levő B) kérdőívnek 6.—12. pontjai a tanító személyével foglalkoznak. Itt van mindjárt a 6. kérdés : Elvégezték-e az előírt tananyagot? Itt a bizottság vagy a tanító bemondására szorul, vagy tisztán a véletlenre kell hogy bízza ennek a kérdésnek az elbírálását, mert az iskolalátogatónak vagy iskolalátogató bizottságnak nem áll módjában a rendelkezésre álló időben arról meggyőződést szerezni, hogy az előírt anyagot átvették-e vagy nem. Hiszen a legtöbb esetben a vizsgálat (különösen a felsőbb osztályokban, hol nem kevesebb mint 17 tantárgy van) nem is terjedhet ki az összes tantárgyakra. Kényes pont a 9. is : Kisebbségi iskolában milyen a magyar nyelv tanításának az eredménye ? Erre a kérdésre csak szakember feleljen, ki ismeri a viszonyokat és aki tudja, milyen munkát ró a tanítóra az iskolák kétnyelvűsége. Elszomorító és fájdalmas dolog a tanítóra nézve, ha kénytelen eltűrni, hogy olyan egyének, kik — dacára annak, hogy esetleg főiskolát is végeztek — egész világéletükben nem tudtak egy második nyelvet megtanulni, ezen a téren olyan követelményekkel lépnek fel, amelyeknek se a tanítók, se a tanulók a legjobb akarat és a leglelkiismeretesebb munka mellett sem tudnak eleget tenni. Teljesen lehetetlen állapot az, mikor olyanok, kiknek se elméleti, se gyakorlati pedagógiai tudásuk nincsen, a tanító módszerét is bírálat tárgyává teszik, sőt azt minősítik is (kérdőív 11. pontja). Még a szakember is vigyázzon és nagyon gondolja meg azt, amit a tanító módszerére mond. A módszert a tanító egyénisége tölti meg tartalommal. Van sok általánosan elfogadott és bevált módszer, van jó és jobb módszer és van rossz módszer is. De az nem biztos, hogy az iskolavizsgáló által legjobbnak tartott módszerrel a tanító jobb eredményt érne el, mint a saját, általa kipróbált és természetének, ill. egyéniségének legjobban megfelelő módszerrel. Ezzel a világért sem azt akarom mondani, hogy a tanító csökönyösen ragaszkodjék egy módszerhez. A jó tanító is, mint a jó pap, holtig tanul, még módszer dolgában is. Laikusok, nem szakemberek azonban ne akarjanak e tekintetben tanácsot adni és a tanító módszerét elbírálni, sőt őt ebből a szempontból minősíteni. A szakember is tartsa szem előtt azt a közmondást, hogy: Sok út vezet Rómába.
