Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Megjegyzések
24 hogy a tanító a 12 kg. párbérbúzáért kalapot emeljen neki egész éven át. Előtte többnek számít egy uradalmi ispán, aki fizeti a nap- számját s néha durván lekorholja, mint egy nyájas szavú tanító, akinek ő fizet. Ez a vélemény a társadalomban alulról fölfelé szívódik. (Egyesekről az összesre, olyanokra is, akik sohasem láttak párbért.) Többé-kevésbbé a felsorolt okokat látom a tanítói tekintély és megbecsülés akadályainak. Ismerve a hiba okozóit, a következő módon képzelem el orvoslásukat: Az említett első ok megváltoztathatatlan tény, mellyel kapcsolatban „post festa“ vagyunk. A másik ok már kiküszöbölhető. Hogy egy gerinces, önérzetes (nem büszke), a tekintélyét megtartani, a társadalom által teremtett különböző helyzetekben a helyét kifogástalanul megállni tudó tanítónemzedék kerüljön ki a képzőkből, annak hathatós módja Varga Géza kartársunk által említett, a képzőkbe bevezetendő új tantárgy lenne : pl. az osztályfőnöki órák (a gimn.-hoz hasonlóan), anyaga pedig az előbb említett kartársunk által felsorolt tételek és azokhoz hasonlóak. Azért tartom ezt az egyik legfontosabb módnak, mert a családi nevelés eme hiányosságait nem áll módunkban pótoltatni, másutt meg nem segíthetünk. Megoldás lenne a főiskolai tanítóképzés. Nem lenne hiányos a tanító felkészültsége társadalmi magatartását és viselkedését illetőleg* mert főiskolai évei alatt nem lenne internátus falai közé zárva fe.a többi főiskoláshoz hasonlóan, őelőtte is megnyílnának a hozzáillő társaság ajtói. Valamivel érettebb korban, gerincesebb jellemmel kerülne ki az életbe. A „kísértésekkel“ szemben jól felfegyverzett, az önbizalom enyhe melegével átfűtött, főiskolát végzett ifjú tanítót a hozzáillő intelligencia örömmel fogadná. (Nem azért említem, mintha erre a jelen helyzetben példa nem lenne, csakhogy míg így van kb. 30°/o, úgy lenne 90°/p.) Ennek az elvnek sok ellensége van, mondván: „A mai tanító- képzés elégséges szellemi és erkölcsi ismeretekkel ruházza fel tanítványait, amelyekkel megállhatják helyüket az elemi iskolában és az életben.“ Elégségesnek elégséges, ezt nem vitatjuk, de az „elégséges még nem „jó“ vagy „jeles“ és különösen nem „kitűnő“. Ha egy tanárnak két tantárgyához egyetemet kell végeznie (ezt föltétlenül kell s tudjuk, hogy jóval alaposabb, magasabb tudásra van szüksége, mint pl. ugyanannál a tantárgynál a tanítónak) ugyanoly mértékben van szüksége főiskolai végzettségre a tanítónak, akinek tizenhét tantárgy (humán tantárgytól a reál tantárgyakig, a legellentétesebbek) birtokában kell lennie. Hátha még hozzászámítjuk az iskolánkívüli tevékenységeit és a nyolcosztályú népiskola megvalósulását 1 A főiskolai tanítóképzés a tanítóság ölébe hullatná a tekintélyét, megbecsülését s kiemelné a fénytelenségből ! Az említett harmadik ok megszüntetése sem egyszerű. A néptanító, a népnevelő sohasem kerülheti ki a társadalom alsó rétegeit. Hogy tehát az assimiláció törvénye ne érvényesülhessen rajta, saját magának kell fölfegyverkezve lennie megfelelő eszközökkel (anyagi
