Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Megjegyzések
22 natkozások, a szekular izmus, laborizmus és még egyéb „izmus"-ok megfojtják azokat. A francia tanítóságnak megdöbbentően nagy százaléka materialista a legszélsőségesebb értelemben. Bizony szomorú átjelzés. Természetesen nem kell mindjárt tragikus véget emlegetni, de olyan csődfélét igen, ami a totalitásoknak bizarr, különös országában nem is véletlen dolog. Végül mint nevelői szempontból kényes helyre cikknek a biológiai tájon felvetett „őstörténeti“ s „nemi“ problémáira kívánok röviden kitérni. így idéz: „Az emberek már kezdik megismerni az őstörténelem fontosságát. Lassanként átmegy a köztudatba, hogy az emberiség származásának ismerete meg fogja világítani a lélektant, a társadalomtudományt és sorsunk problémáit egyaránt“ . . . Erre a részre a ma harcainak fényszóróival kell rávilágítani. Sajnos, ha az őstörténelem ködbevesző távlatait a rogyadozó, összeomló félben levő liberalizmus gyászos torzszülöttjének, a filozófiai materializmusnak mocsárgáz világításában szemléljük, az ember származására, lelkiségére nagyon szánandó, értéktelen feltevésekkel pingált képet nyerünk. Hiszen a tudománynak magasztos kutató, ténymegállapító tevékenysége örökbecsű, ellenben a hit világát, Istent tagadó s a léleknek hittényeit tudományos hipotézisekkel helyettesíteni kívánó tudomány, filozófia világszemléletté válva lerombolta a Krisztus-oltárokat. Mint Wells mondja: „a Khaosz versenyre keli az emberrel s győzött a Khaosz“. Vagy mint Ravasz László, a nagy ref. püspök mondta a „Soli Deo Gloria“ egyesület bpesti estélyén i A mában a Divinitas harcol az Animalitas-sal a Humanitásért. Értünk, gyermekeinkért is. Valószínű cikkíró nem vette észre az idézetben a szabadkőmí- ves ízt, ami tudat alatt is fertőz, csupán a földben talált emlékek megőrzésének fontosságára kívánt mutatni. A nemi kérdésnél pedig, ha valami segíthet, csupán a bűn probléma a felébredt lélekben : az észen át eljutunk a Pál apostoli problémához, amelynek mérlegén bizony a ma pedagógiájából is sok leméretik. Rom. 7, 18—20. „Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.“ Értelem — akarat párbaja, színarany valuta a ma nevelést kihangsúlyozó pedagógiájában is. „Oh én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből ?“ Ki kell mondanunk a nagy titkot, egy nevelési mód van csupán — a leiken át. Az észen keresztül legfeljebb szoktatni lehet, ha lehet, de nevelni nem ! Minden nevelő egyéniség csak lelki típus lehet s a neveléshez a legdrágábbat adja, önleikének áldozatos elégetéséből születő lélekkalóriát, a szeretetet. Ez a törvény betöltése. Én is egy idézettel kívánom zárni szerény soraimat, amely nem olyan ragyogó,rgörögtüzes, mint Vidor Hugóé, de pozitív, eleven, valóság átjelzés : „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet“. Ót választjuk.
