Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Kántori rovat
1. Mindenek meghallják és jól meggondolják. Kik segedelmeket Istentől nem várják : Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség. 2. Valamely városnak, avagy háznak népéi Úristen nem őrzi, hiddjed annak vesztét. Refr. 3. Tsak hiába lészen reggel fel-keléstek Néktek, kik erősen Istenben nem hisztek. Relr. 4. Nagykönnyen az Isten ád mindent azoknak. Kik tsak Benne bíznak s hozzá fohászkodnak ; Refr. 5. Mint a sebes nyilak hatalmas kezében, Hívek oly erősek Isten kegyelmében. Refr. 6. Boldog, a ki lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét erősen meg-győzi. Refr. A refrén ismétlődésében Bornemisza honvágyának epesztő fájdalma nyilatkozik meg: Buda, szülőföldje jut eszébe, „honnét — mint mondja — gyermekkoromban,' 1541-ben, Buda elfoglalásakor menekültem, az Úristen semmivé tévé szüléimét pogány töröknek miatta“.1 2 3) Budát azóta se látta,. talán nem is látja többé. Mi minden zeng a „Jó Budában lakásom“ refrénjében : a hajszolt, üldözött evangélikus szuperintendens, prédikátor, „a XVI. sz. legnagyobb hitszónoka",“) író, költő, szókimondó férfi nyers, kemény, egyenesbeszédű fájdalmas sorsa, ami akkor közös sors a magyar evangélikusnál és reformátusnál; de megy hajlíthatatlan derékkal a magaszabta úton előre, viselvén annak minden következményét, mert ez az Ige parancsolatja ; némán tűrni a zaklatást, üldözést, börtönt, irótolla igazmondásának ódiumét mindhalálig. A „Mindenek meghallják“ szövege nincs meg a múlt század magyar evangélikus énekeskönyveiben (dunántúli 1863., nagygyőri 1811., 1879.), csak hivatkoznak a dallammegnevezésre, mint az 1912-es dunántúli is. Szövege a debreceni 1778-as és 1794-es ref. énekeskönyvből való. A szövegszerző ismeretlen. Az összehasonlításból láthatjuk, hogy a „Mindenek meghallják" költője refrént is alkalmazott, de már énekeskönyvünk 532-es éneke : „Múlandó világnak“, ezt nem vette figyelembe. Miskey Ádám ennek a szövegírója, aki a „Mindenek meghallják" első és második sorából négy sort csinált (szótagszámok : 12-í~12=64-6-f-6-j-6) ; a refrént nem tartotta meg a szövegben. Tehát a szöveg se alkalmazkodik az eredeti dallamhoz s a címül vett névhez: „Mindenek meghallják", — de egyetemes korálkönyvünk !) se hozza eredeti ’hangtétben a dallamot. A korálkönyv f-mollban közli, Miskey sorfelosztásával (6—)—6—|—6—(—6—|—6—(—6—1 ~7), Szabolcsi az Illyés „Sol- tári énekek" alapján egy kereszt előjegyzéssel, frig befejezéssel. Helyesbítsük hát a 101-es számú koráit így: Bornemisza P. éneke: „Siralmas volt nékem tetőled elválnom“ (Mindenek meghallják... Múlandó világnak). Szöveg és dallam Bornemisza Pétertől, 1565. Dallamát írjuk át egy kereszt előjegyzéssel, hangjait javítsuk a melléklet 1. a., b. hangjegyei szerint. A „Mindenek meghallják“-ot pedig új énekeskönyvünkbe, már Bor160 9 Kiss Áron : Bornemisza P., Prot. Szemle. 1891. 2) Ravasz L.: A gyülekezeti igehirdetés elmélete 112. lap. 3) Kapi Gyula: Egyetemes korálkönyv, 101. sz.
