Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Könyvismertetés
155 „Honszerző ősök amerre jöttek Hol fényesálmú nyirfaerdő Kisérte őket. Amerre jöttek : kisérte őket. Selymes-fehér pergament-kérgen ős rovésirésok, Miben az Isten üzen a népnek ! . .. Hasonló fínomlelkületű sorokkal találkozunk a következő költeményekben : „Sasfiók“, amely egyike a legjobban megírt verseknek; „A forrás“. Olvassuk belőle e találó sorokat: „Sziklák kemény öle az anyja, Hideg kőágy dísztelen bölcsője. Napfény és virágok játszótársai. Bujkál, zuhog ezer kanyart kerülve. Majd lejtők hátán átpántlikázó Selyemvetések vig ezüstszalagja !“ Legalább címben említsünk meg még néhány ,szép, művészi alkotást; „Mesél az ősz“, „Te“, „Eke“. Avagy az „Évszakok“: „Szétüzeni ezer virágmosolyban A tavasz, ha megérkezik .. . Csókéhes napfény forrón beletestel Terhes-szemű acélos búzába. Dús szőlőfürtök szilaj szüretén Felzúg az élet bordala !... A hópihék már rnegülnek a hangon És szép csöndesen be is temetik...“ Gyönyörködve olvassuk e verseket: A Lechmezőn ma újra búg a dal, Szerenád, Holdtejbe fürdik álmok éjszakáján. „Holdtejbe fürdik álmok éjszakáján Bólogató erdő, repkény, iszalag .. . Fehér hattyú úszik elpihent tóban S csöndes zurbolással ezüst vonalak Finom rajzát rójja víztükörre ...“ íme a „Fenyőerdőből“ e szép sorok: „Ki itt jár: mesékbe téved. Égi csipke leng a fákról, Hullongó habfátyol éled, Tündérálmot idéz képed S hópihés karácsonyesték, Pehely puha meghitt fészkek Visszafájnak, visszatérnek .. .“ A képek valósággal elbűvölnek. Íme: („Gyóntam az erdőnek") „A tisztás selymes oltórterítőjén Virágszemek gyémántcseppje csillog. Az erdőbe már beüzent a hajnal S glóriásfényű fák templomi csöndjén Lila suhanással zuhog le a fény.“ Említsük még meg e verseket a gazdag tartalmú kötetből: Fáradt vájár alszik fenn a hegygerincen, Jégvirág (ez ismét a tél kitűnő költői természetleírását,mutatja, a nyelvezet gyönyörű. Hasonlóan a képek is!), Szeretlek, És elmerültem hosszan a szemedben, Anyám, a csönd testvére a lelke. Szeretem a könnyet, Erdős Renére emlékeztet : Aki régen elment; továbbá kiemelkedő versek még : A mi
