Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Roth Kálmán: A gyermekről meg lehet ismerni a családot
92 meggondolatlan beszéd, nem szokatlan előtte. A kis Mari, mikor mentegeti magát, hogy nem vehetett irkát, mert nem volt az édesanyjának aprópénze : a szemérmes szegénységről veti le a leplet. Mikor szünetben a kis Demeterre pillantok és elfogja tekintetem, amelyben az a kérdés van: „éhes vagy?“ rögtön küldi a szótlan feleletet egy szemrebbenésben, amelyet meg én értek meg 1 A rongyokban lelógó ruhából nemcsak a szegénységet, de sokszor a szülők nemtörődömségét is könnyen megállapíthatjuk. Érthető tehát, hogy ilyen családokban a gyermek a legnagyobb teher, gond és baj forrása. Annak testi és főként szellemi fejlődésével nagyon keveset vagy egyáltalán nem törődnek éppen azok, akiknek Isten adta az élet legnagyobb és legszebb ajándékát, az élet értelmét. Már említettem, hogy a szociális bajok lenyűgöző ereje bénítja a családnak tisztultabb és keresztyénibb életmegnyilvánulásait. Hiszen ezt mi tanítók nap-nap után sajnosán tapasztaljuk. De vannak még a nehéz gazdasági helyzetben élő szülők között is példaadó kivételek, az önfeláldozó szülői szeretet szimbólumai — azt is jól tudjuk. Meg azután, ha összehasonlítjuk a két egyforma, nehéz viszonyok között élő szülő gyermekeit : vigasztaló egyenlőtlenséget figyelhetünk meg. Amíg az egyik reménytelen közömbösségbe fáradt, addig a másik Istenbe vetett hittel, imádkozó lélekkel várja sorsa jobbrafordulását. Ha közvetlenül a szülőkhöz fordulunk és reámutatunk gyermekeik nevelésének hiányos és káros voltára, igen könnyen nyerhetjük a választ: nincs az embernek kedve semmihez, amikor annyira szegény és elhagyott. A testi tisztaságra „kitartó következetességgel“ a minden nevelési eredmény zálogával reá tudjuk szoktatni tanítványainkat. Persze óvatosan ! Ha nem vagyunk kíméletesek és piszkosnak, rendetlennek hívjuk azokat, ahelyett, hogy példákat tárnánk fel előttük, kiemelve a tisztaság szépségeit, az egészségre való hatását — nem érünk célt. A ruha, cipő gondozására rendszeres törődéssel szintén rá lehet nevelni a hanyagot. Mert a ruha, csizma tisztítását maga elvégezheti — és a szakadásokat meg — ha „szépen kéri az édesanyjá ét — lehetetlen, hogy meg ne foltozza. Ahol pedig nincs mit megfoltozni, ott a krisztusi szeretet szavára hallgatók jöjjenek és tegyék lehetővő, hogy ne legyen ruhátlan, cipőtlen keresztyén gyermek, nem feledvén Krisztus szavát „ruhátlan voltam és felruháztatok, éheztem és ennem adtatok“ 1 Adjunk ebédet egy tanulónak, példánkat követni fogják, mert követniök kell, amikor egy hatalmas nemzet éveken keresztül lemond a nehezebb helyzetben levők javára étele jórészéről (és ezáltal lett hatalmas!). Nekünk is egyszer már a sokat beszélő jól- tevés helyett a cselekvő segítés áldozatos útjára kell térnünk. Az a tanító, aki még soha sem adott egy árva, elhagyott tanítványának enni házánál, nehezen szólhat a megsegítő krisztusi szeretetről. Itt is a példaadás a legmeggyőzőbb érvelés. Ha a szociális bajokon megértéssel és szeretettel enyhítettünk, enyhülni fog a lelkek dermedtsége és fásultsága is. Ha a gyermek megtanul a szeretet hangján szólni, bizalommal, gyermeki ragaszkodással közeledni édes