Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Vértesi Zoltán: Küzdelem a magyar nemzeti egységért
198 jártam be s ezek közül egyet sem mernék teljesen magyar érzelműnek mondani.“ Ezeket tudva és látva, kérdem, nem döbben e meg lelkiismeretünk ? Nem érezzük-e különösen mi, a cikkem elején említett jézusi igazság alapján álló evang. papok és tanítók, e kérdésekkel kapcsolatban a rettenetesen komoly felelősségérzetet ? Hiszen éppen nekünk evangélikusoknak még igen sok nem magyarajkú egyházunk van, melyeknek hívei — amint a példa mutatja — magyaroknak csak addig mondják és tartják magukat, míg a nemzetiségi agitátorok őket meg nem környékezik. Saját lelkészüknek, tanítójuknak nem fogadnak szót s inkább pángermán s pánszláv újságokat járatnak a hazafias magyar sajtótermékek helyett. Nem eszmélünk-e rá arra, hogy a magyar nemzet s ezzel együtt a magyar evang. egyház életéről vagy haláláról van szó ? . . . Szinte hallom a közömbös, csüggeteg ellenvetést: Mit tehetünk mi erről, ha a kormány s a törvényhozás nem tud ezen segíteni ? ! . . . Dehát kérdem : a nyáj vezeti-e a pásztort, vagy a pásztor a nyájat? Tudom, hogy a probléma nehéz, évtizedek, sőt századok hanyagságát és bűnét nehéz egy csapásra jóvá tenni, de halálos komolysággal végtére már meg kell kezdenünk a nemzeti egység megteremtését. A magyarosítás, illetve nemzeti egység megteremtésére legyen szabad felsorolnom azon eszközöket, amelyeknek legtöbbjét 30 évi lelkipásztori és iskolaszéki elnöki működésem alatt e tisztán német és szerb ajkú délbaranyai határszéli községemben — Isten segítségével — magam is sikerrel alkalmaztam : 1. Lassan, szinte észrevétlenül, de céltudatosan, lépésről-lépésre haladtam és haladok a kitűzött cél felé. 2. Ezelőtt 30 évvel — amikor a Kultúrbundokról nem is volt szó — már megalakítottam a belügyminiszter által jóváhagyva az önművelődés és hazafias célt szolgáló „Polgári 01vasókör“-t, melynek tagjai a helyi intelligencián kívül pár jobbmódú és értelmes földműves és iparos. Ez az olvasókör, mely mai napig is fennáll, csupán magyar beszédekkel, szavalatokkal s énekkel hazafias ünnepeket rendez s márc. 15-én az ifjúsági ünnep alkalmával minden iskolás növendéket felekezeti különbség nélkül egy-egy friss pereccel, illetve naranccsal megajándékoz. (Az iskolások száma kb. 200.) 3. A legtöbb helyen csak papíron levő 1891-i 25.-ik t. c.-et reánk nézve is kategorikus parancsnak tekintve, eleinte társadalmi úton, a nyári hónapokban oki. óvónő vezetésével megszerveztem a nyári ovodát (volt olyan év, hogy ovoda céljára csak egy régi istálló, pajta, vagy diófától árnyékolt udvar állott rendelkezésünkre s az óvónőt sorban a szülők élelmezték) majd leírhatatlan szívós küzdelemmel, összegyűjtvén a szükséges összeget, felállíttattam a háborúban elesett hősök emlékére, mint élő alkotást a gyönyörűszép áll. kisdedovót. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez tanítóink munkáját úgy a magyarosítás, mint az általános műveltség, rend, fegyelem s higiénia szempontjából mennyire megkönnyíti. 4. Miután észrevettem, hogy a nemzeti egység legfontosabb eszköze a magyar egyházi ének, hogy mér az elemi iskolai ifjúság magyarul is megtanulhassa a különben a némettel jobbára egyforma
