Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Grieszhaber E. Henrik: Hamar Gyula
75 Végtelen boldogok vagyunk, hogy a miniszteri elismerésnek a reflektorfénye bevilágított a mi szerény soproni ev. tanítóképzőnk kedves hajlékába is, hogy rávilágítson annak a szerény embernek az arcára, aki lelkiismeretes hűséggel, emberi erőt is meghaladó állandó munkássággal áldozott a reábizoti intézet oltárán, igen, kultuszminiszterünk magas, különleges elismerése rávilágított Hamar Gyula Öméltóságára, hogy kiemelje a serényen dolgozó hűséges munkatársai közül azt, aki immáron harminc esztendeje példás odaadással szolgálja a magyar evangélikus tanügyet és apostoli lelkülettel formálta ez idő alatt az evangélikus tanítómesterek egész gárdáját 1 Ama szerencsések közé tartozom, hogy Hamar Gyula Öméltósága tanítványának vallhatom magam és mivel így harminc esztendeje részint közvetlenül, részint közvetve figyelhettem áldozatos és áldásos iskolai és közéleti tevékenységét, azt is nagyon jól tudom, hogy amit ez idő alatt tett, önzetlenül, vallásos és hazafias érzülettel cselekedte hőn szeretett evangélikus Egyháza és magyar Nemzete javára. Állandóan messzevilágító fáklya volt és nem törődött sohasem azzal, hogy míg másoknak világít, önmagát hamvasztja ama szent oltárokon, ahová az isteni Kegyelem állította 1 Nagyon szeretnék most író, festő és szobrász lenni egy személyben, hogy művészi tökéletességgel állíthatnám tanítótestvéreim és a magyar társadalom elé Hamar Gyula Öméltósága markáns egyéniségét. Hogy művészi ihlettel varázsolhatnám szemébe atyai szeretettel párosult szívjóságát, a tanítványok, a tanítótestvérek és a tanügy iránti végtelen szeretetét, arcizmaiba a legpedánsabb pontosságot, rendszeretetet és puritán jellemet, valamint mindazt, ami Öméltóságát a tanítómesterek mesterévé teszi! Az evangélikus tanítóságnak különben is nem nehéz Öméltóságát bemutatnunk. Nagyon sokan tanítványai voltunk. Harminc év alatt sokunk lelkét töltötte el soha el nem apadó értékes útravalóval. Sok evangélikus tanító lelkére nyomta rá a maga egyénisége bélyegét. Ákik nem voltak közvetlenül a tanítványai, azokká lehettek e kedves lapunk kántori rovata és ama értékes megnyilatkozásai révén, mellyel a tanügyet, a tanítóságot szolgálta és amely értékes megnyilatkozásaival mindig lelki gyönyörűséget szerzett az olvasónak. Aki pedig egészen közvetlenül meg akar ismerkedni Öméltóságával, nézzen körül az általa vezetett soproni evang. tanítóképzőintézetben. Aki koldústarisznyával, szerény felszereléssel, szűkresza- bott, rég kinőtt ruhával, állandóan redukált tantestületi létszámmal és ezer más mindenféle küzdelmes nehézséggel meg tudott birkózni és meg tudta menteni dicső, mártírhősök örökét, Kolbenheyer, Pálfy, Király, Kapi és Papp ideális szellemét és aki a mai lehetetlenül nehéz viszonyok között is még bizonyos mértékben fejleszteni és a versenyben magasan tudta tartani a mi jó öreg Alma Materünket, az minden tekintetben méltó arra, hogy a legmagasabb állami hatóság a legelsők közé emelje és méltó arra, hogy mindenekfelett mi, tanítók tiszteljük, szeressük, becsüljük és Öméltósága előtt boldog örömmel hódoljunk ! Szívből, imádságos lélekkel kívánjuk, hogy a jó Isten áldja és
