Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Weltler János: Matthesz Sándor
72 zánon játszotta körül; ma az alkonyra hajlott nap visszatekintő aranysugaraival tisztes őszfejet simogat, szelíden, gyöngéden ... A pedagógia Istennője egykor homlokon csókolta és eljegyezte magának a gyermeket; ma hálásan öleli át lovagját és borostyánt fon — igaz szeretettel — homloka körül, hogy félszázadon át kitartott szerelmese mellett. . . Ez Benedek Vince, a nyolcvan éves veterán tanító, de a még mindig nádszál-egyenes, derék ember, a tanítóságnak ideális eszményképe. Becsüljük, tiszteljük, szeressük pátriárkánkat; pardon ! nem jól mondtam, helyesbítem : az eszményi örök-ifjút. . . Mert: „Eszmény és ifjúság, ez a két fogalom egymásért van teremtve. Nem voltunk ifjak addig, amíg nem voltak eszményeink és ifjak maradunk, amíg eszményeink vannak...“ igen, Benedek Vince főképp e két elemből van összetéve s azt óhajtjuk, hogy még sokáig legyenek hű hozzá eszményei! Te pedig, Vince bátyánk, maradj a mi eszményünk ! (Győr.) Köpeczi Kiss Sámuel. MATTHESZ SÁNDOR 1872-1935. Az élet és halál Ura megint elszólított e földi életből egy nemes lelket. Matthesz Sándor szíve, mely egy egész életen át csak szeretni tudott és sohase gyűlölni, nem dobog többé. Az ő elmúlása nagy veszteséget jelent elsősorban családjára, imádott feleségére és szeretett két leányára, kikért imádkozott, dolgozott és hordozta az élet terheit. Egyházunk hűséges fiát siratja benne, aki vasárnaponként mint levitatanító hűséggel hirdette Isten igéjét szeretett gyülekezetében, mely most árván maradt. Siratja iskolájában az a gyermeksereg, melyet oly nagyon szeretett s melyet kora reggeltől késő estig odaadással nevelt és oktatott, úgy hogy gyülekezete és felettes hatósága csak büszke lehetett az eredményre. Az ő halála veszteséget jelent a mi csonka hazánknak és magyar népünknek, melyért az igaz haza- szeretet forró lángja lobogott mindenkor az ő szivében. Csak sok olyan hű fia lenne a mi szegény magyar nemzetünknek, mint ő, aki
