Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Kuszák István: A nyolcosztályú népiskola gyakorlati működéséről

46

ről kellene szólanom. A magam véleményét ebben az egy mondatban foglalom össze : „A tanulók nagy többsége komolyan veszi kötelességét és én az eredménnyel meg vagyok elégedve.“ A hivatalos iskolavizsgálók azt állapították meg, hogy a tanulók tudása nagyjában megfelel a III.—IV. osztályú középiskolai tanulók értelmi nívójának.

Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy sem a vezető tanító egyéni véleménye, sem pedig a hivatalos vizsgálóbizottságnak a tanulók értelmi fejlettségének megfigyeléséből leszűrt egyoldalú bírálata nem szolgáltatnak biztos alapot, a VII.—VIII. osztály munkájának igazi értékeléséhez és főképp nem jogosítanak fel arra, hogy merész következtetéseket vonjunk le azokból. Nem jogosítanak fel azért, mert hiszen az iskolai munka eredményét nem az emlékezetben elraktározott ismeretanyag mennyisége és reprodukálási készsége, honem sokkal inkább az elevenen érzett belső szemléletek gazdagsága, a kedély ereje, az érzelmek minősége és a biztos akarásra való készség határozza meg. Ezeket pedig számonkérni s teljes valójukban megismerni éppen úgy nincs módunkban, mint ahogyan nem adatott meg számunkra az sem, hogy a lélek egész területén teljes biztossággal tájékozódni tudjunk.

Egyet azonban az elmondottakból is teljes határozottsággal megállapíthatunk. Azt, hogy a VII.—VIII. osztály a jövő pályára való tökéletesebb előkészítés mellett jellemnevelést, az erkölcsi személyiség kialakítását is szolgálja és az út, melyen halad, végeredményben beletorkollik abba a csodálatos sugárútba, melyet nemzeti művelődésnek nevezünk. És éppen ebből folyik a nyolcosztályú népiskolának nemcsak létjogosultsága, hanem általánossá tételének a szükségessége.

M. t. K. ! A nyolcosztáiyú népiskola ügye már a kezdet kezdetén különböző érdekek harcvonalába került és azok ütközőpontja lett. Mindannyian nagyon jól ismerjük ezeket az érdekeket. Ma is sokan vannak u. n. reálpolitikusok, akik hivatkozva az analfabéták — sajnos kétségtelenül nagy — számára s arra, hogy sok magyar iskolában még a hat osztály sincs meg, minden törekvést, mely a tankötelezettség idejének kiterjesztésére irányul, időelőtti próbálkozásnak tartanak s azokat kétkedő, támadó és gúnyolódó nyilatkozatokkal kisérik. Fel vagyunk mentve az alól, hogy közelebbről foglalkozzunk ezekkel — az egyébként nagyon átlátszó és könnyen szétszedhető — érvekkel, mert hiszen a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus népiskolai szakosztálya leszögezte már ebben a kérdésben a magyar tanítóság egyetemének álláspontját, amikor kijelentette, hogy : „Népünk műveltsége a 8 éven keresztül való oktatás és nevelés nélkül nem emelkedhetik arra a színvonalra, melyet az ország európai helyzete és küzdelmes jövője megkövetel."

A magam részéről ehez csak azt kívánom hozzátenni, hogy evangélikus egyházunk szebb jövőjének biztosítása szempontjából is elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy iskoláinkat nyolcosztályúvá fejlesszük.

Tudom, hogy sokak számára ez a megállapítás ma még nem egyéb, a pedagógia horizontra felbocsátott színes röppentyűnél, mely egy pillanatra elkápráztatja a szemet, de aztán szétpukkad és nincs tovább. Én azonban nem ennek szántam. Itt, a magyar evangélikus