Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 7-8. szám - Rozsondai Károly: Vezetők és vezetettek
266 Vezetők és vezetettek. Irta : Rozsondai Károly. „Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre.“ Ismét elmúlt annyi minden nagy és kis eseményével, világalakító történésekkel és jelentéktelenségekkel, örömmel-búval egy iskolai év. Elmúlt mindenestül. Az 1935—36-iki tanév is egy láncszem volt a végtelenségben. A mi tanítói sorsunk ilyen tanév-láncszemeken fut végig ; alig engedhetjük el az egyiket, máris nyúlunk a következő után. Alig-alig érünk rá körülnézni, mert az élőknek nincsen megállása. Földi létünkben a hivatásunk betöltésével nemcsak egyéni, de közösségi életet is élünk. Az utunkon nem egyedül megyünk, hanem egymás kezét fogva. Mennek előttünk is és jönnek utánunk is, követünk másokat és követnek mások. A tanító a gyermek kezét fogja. Vezeti őt. De a tanítónak is vannak vezetői. Olyan a helyzetünk, hogy egy személyben vagyunk vezetők és vezetettek. Egymáshoz való viszonyunk helyes felismerése ebben a tekintetben is szükséges, mert akik egymással a hivatás betöltésének mezején kapcsolatba kerülnek, azok felelősek is egymásért. Tartsunk tehát tanév végén önvizsgálatot s próbáljuk végiggondolni a tanítványaink magatartását is. Nézzük meg, hogy vájjon milyen vezetők, vezetettek voltunk és milyenek voltak a tanítványaink. Az igaz önmegismerésből, tanítványaink és vezetőink megismeréséből sok nyeresége lehet nevelői hivatásunknak. A tanítói személyiséggel, a tanítói hivatáshoz megkívánt lelki sajátságokkal és a tanítóképzés problémáival sok neves író műve foglalkozik. És már szinte áttekinthetetlen az a nagy irodalom, amely a gyermeket és az ifjúságot igyekszik a nevelőkkel minden rr\ 1 morriomorfnlni U1UU11U1 1‘lV/QlUlllV/l IVUIK Az emberismertetésnek egyik eszköze a tudományban a típusalkotás. Vegyük szemügyre a vezetők és a vezetettek főbb típusait. A vezetők között leggyakoribb típusok a következők: Vannak, akik másokon erőszakos természetüknél, energikus voltuknál, nyersességüknél fogva, fontolgatás nélküli fellépéssel tudnak uralkodni. Ilyen vezetőkre általában ott lehet szükség, ahol a tömeget alkotó egyének nagyrésze annyira alacsony színvonalút hogy csak erőszakos eszközökkel vezethető. Ezeket a vezetőke, nevezhetnők „káplár“ típusúaknak. Vannak olyanok, akik azért képesek másokat vezetni, mert megnyerik, meggyőzik embertársaikat az életük adta példájukkal és az igazság igaz szolgálásával. Ez a jó példaadó egyéniség az ideális tanuló, az ideális tanító, az ideális felsőbbség típusa. Ha az ilyen ember tudja azt az értékét, amit a közösség számára jelent és a vezetésre jutásért még küzdeni is hajlandó, akkor ez teszi a közösségnek a legnagyobb szolgálatot. Mások meg azért vihetnek vezetőszerepet, mert óvatosak, fontol
