Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 1. szám - Istenes József: Hogyan vezette vissza egymáshoz egy elveszett Evangélikus Népiskola a haragos házastársakat?
19 — Engedje meg, hogy egy ajánlatot tegyek magának. — Legyen szíves, tanító úr, tanácsot adni, mitévő legyek ? Az asszony arca egy pillanatra kiderült. — Nézze, én egészen őszinte leszek magához. Ne tessék megharagudni. — Nem, tanító úr. — Én hasonló esetről tudok. Az asszony sokakhoz fordult tanácsért. Mindenki azt mondta neki, ha férje visszahívja, térjen vissza. Én is azt mondom magának, ha férje valamiképpen is kifejezésre juttatná visszahívását, tegye meg. — De . .. — az asszony gondolkodva a földre néz és keservesen sírni kezd •— megérdemeltem én azt, hogy velem valaki olyan állati módon bánjék. Miért kell éppen nekem annyit szenvednem ? — Tudja-e, mit mond Pál apostol? „Akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.“ Mi emberek nem értjük meg szenvedéseinket. Eltűrhetetleneknek, büntetésnek véljük. Ugyancsak Pál apostol mondja: „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.“ — Nem, tanító úr ! Fiatal életemet ütés-verés közt töltsem ? Nem tudok visszatérni! Én már úgyis mindent megkíséreltem, amit ember megtehet. — Nagyon jól tudom azt. De én kérem magát, kísérelje meg mégegyszer. A 10 évi együttlét után, férje majd megúnja az egyedüllétet és igen rövid időn belül visszahívja magát. A megszokásnak sokszor nagyobb hatalma van, mint a szerelemnek. — Nem hiszem, már egy hete, hogy elkergetett. Ha visszamennék, megint csak úgy bánna velem, mert az én uramban egy csöpp vallásos érzés nincs. 10 éve együtt vagyunk, de még csak egyszer láttam imádkozni. Csak egyszer imádkozott velem, amikor Istenben boldogult fiam a halálos ágyon feküdt. Más imádságot nem tud kívülről, csak a Miatyánkot. Folyton e világ dolgai után jár. Iszik, kártyázik. — Na lássa ! Jó, hogy ezt mondta. Bizonyára nem küldte hiába a jó Isten ezt a szomorúságot magukra. Minden bajban, szenvedésben azt kell meglátnunk, hogy mit akar tőlünk ezzel a jó Isten. A maguk nehéz esetének is bizonyára van célja. Én azt hiszem, hogy a jó Isten ezzel a férjét akarja az ő útjára téríteni. Ennek maga az eszköze. Magának tehát igen nehéz, de szép feladata van. Magának kell majd férjét Isten útjára visszatéríteni. Ne utasítsa vissza a jó Isten kérését. Térjen vissza. Nem volt céltalan fiának 9 évi szenvedése sem. Tudja, mit mond Isten a tíz parancsolatra ? Megmondom. Én beszéltem férjével. Ő azt mondta, hogy meg nem mutatja az útat, ha egyedül nem talál haza. — Mikor, tanító úr? — Ezelőtt. Ha üzenne, hogy hazamenjen ? Ebből a kijelentéséből látja, hogy vissza fogja hívni. Visszamegy? — Vissza, tanító úr, megpróbálom. — Nézze, én magának nem akarok most prédikálni, csak tanácsot, igazságokat mondok magának. Ha visszatér, ne vétesse észre