Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 4. szám - Könyvismertetés
163 mélyébe, világossá teszik az írás szavát. Még a figyelmetlen s közönyös gyermek érdeklődését is lekötik az illusztrálásra szolgáló érdekes történetkék s mély gondolatokat ébresztenek. Hatásuk csak az lehet, hogy Isten országa gyermekeivé válnak, Jézus kis barátaivá lesznek a hallgatók. Vasárnapi iskola, gyermekistentisztelet, egyéb vallásos összejövetel, missziói óra stb. mind alkalmas, terület az érdekes gyermekprédikációk gyakorlati alkalmazására. Élénkíti a gyűjteményt a költemények s énekek alkalmazása, amelyek a dunántúli énekeskönyv énekeiként kapcsolódnak a beszédekhez, így a gyakorlatban köny- nyen énekelhetők. Nagy szolgálatot tett a fordító Isten országa ügyének e mű kiadásával s vallásos irodalmunkat valóban nagy értékkel gyarapította. Bizalommal rendelheti meg mindenki, aki gyermekek között végez hiterősítő és jellemképző munkát. Ajánljuk olvasóink figyelmébe Jézus kis barátait. Eucken Rudolf gondolatai a vallásról. (Befejező közlemény.) írta : Tállyai (Koller) István. A vallás mellett bizonyít, hogy nem elégszünk meg az igazságossággal, hanem többre : szeretetre törekszünk. Hála, szeretet nélkül életünk hiányos volna. A bensőség fejlesztése az életet a gyökeréig mélyíti. Különösen a keresztyénségben jut e gondolat kifejezésre : mi haszna volna az embernek, ha elnyerné az egész világot, lelkén pedig kárt vallana ? A vallás adja meg nekünk azon reményt, sőt bizonyosságot, hogy a rossz is végeredményben a jót szolgálja s minden javunkra válik. A szenvedést a vallás megdicsőíti s nem kételkedhetünk a felett, hogy az érzéki lét és az emberi együttlét egyedül nem elégíti az embert; életének magva szellemi kell, hogy legyen. A kételkedést pedig nem a töprengés, hanem csak az életet átható tett, amely az életet egyúttal felemeli, tudja megszüntetni. A vallás a szellemi jellegét nem a történetből nyeri, de a történet folyamán valósítja meg. A vallás az ellentéteket nem szünteti meg, de bennünket feléjük emel. Áttérve a keresztyén vallásra, Eucken rámutat arra, hogy a ke- resztyénség beültette az emberiség nagy részébe az örök rend hitéről szóló plátói meggyőződést, szemben a múlandó világgal. Magát a keresztyénséget Eucken teljesen a szabadelvű teológia alapján látja, annyira, hogy Jézus központi helyzetét sem ismeri el, amint azt úgy a Ritschl irányából kiinduló Harnack, valamint a vallástörténeti iskola még elismeri. A csodát sem ismeri el Eucken. Mi nem mondjuk, hogy nem lehetségesek oly metafizikai és pszichológiai hátterű jelenségek, amelyeket csodáknak lehet minősíteni. A keresz- tyénség lényegét is csak abban a hitben látja Eucken, hogy az embert egy világfeletti hatalom hordozza és felemeli és nekünk részünk van ebben az új életben. Eucken a „Lebenserrinnerungen“ c. könyvében mondja is, hogy mindig érezte egy világfeletti hatalom működését, amelynek vezetése iránt nyugodt bizalommal lehetett. Högy
