Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 4. szám - Berzsenyi Dániel
Cegléd, 1936. április hó. XLII. évfolyam, 4. sz. EOQNBÉLIKDS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : SOMOGYI BÉLA Felelős kiadó : KISZ ELY JÁNOS MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség : Körmend, Kossuth Lajos u 2 1. sz. Kiadóhivatal: Cegléd, evang. iskola. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, léi évre 5‘— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Berzsenyi Dániel. A tanítónak hivatása teljesítése közben mindig eszményeket kell szolgálnia. Valláserkölcsi és nemzeti eszme elmélyítése, jellemnevelés és állampolgári gondolat egyaránt felemelkedést kíván a köznapi gondok köréből. Amikor a tanító lelkét megüli a mindennapi életküzdelmek terhe, hol találhatna üdítőbb felszabadulást, mint ott: a költészet honában, a szellem szabad szárnyalásának világában ? Milyen jó, ha napi fáradalmaink közt bele tudunk merülni egy- egy költői lélek szellemvilágába s felékesíthetjük, a szivárvány színeibe foglalhatjuk lelkünk szárnyait a költői világ himes mezejének sokezer színpompás virágával 1 Hány költő alkotása vált már így a fáradt tanítói lelkeket felüdítő, új küzdelmekre erősítő hatásnak éltető forrásvizévé ! Ki tudná elsorolni ? Nagy erőtartalékunk tehát a nemzeti irodalom s különösen a klasszikus költészet sok, gazdag, kincseket érő alkotása. Keressük és fordíisuk üdülésünkre e kincsek tündöklését, csiszoljuk tündöklő fényűre már-már fakóvá halványuló, szürkülő érzés- és gondolatvilágunkat 1 Ha más értelme nem volna, már ezért is van jelentősége és jogosultsága az irodalmi ünnepi évfordulóknak, százados emléknapoknak. Ez indít arra, hogy irodalmunknak nagyjelentőségű alakjáról, Berzsenyi Dánielről, ki egyházunk fia volt, nevelés-oktatási szaklapunkban megemlékezzünk. Költészetét, annak bizonyos irányát tekintve : alapvető jelentőségét, szóval irodalmi hatását méltatják más lapok és folyóiratok. Mi hivatásunk eszményeket szolgáló jelentőségénél fogva s minden művelődési értéket ápoló és a jövendő részére átmentő törekvéseink sugallatára hajtjuk meg az elismerés zászlaját nemzeti nagylétünk e kiváló képviselőjének dicső emléke előtt. Amikor ezt tesszük, elmerülünk korának, az akkori világnak vizsgálatában s kutatva annak belső művelődéstörténeti rajzát, keressük a nagy álmodozónak rejtett lélekrugóit. Így érthetjük csak meg, hogy mi volt életének tragikus vonásában a lelki adottság, mi volt a kortörténeti háttér és mi az emberi sors jövendőt formáló mozzanata.
