Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 6. szám
Széljegyzetek. Balatoni est. Tavaszt hazudó márciusi napfény lenyugvó sugara, káprázatosán csillogó fényjátékot űz, a völgyben elterülő tó aranyporral behintett, ragyogó hátán ... A lassan felkúszó hold fényében felsötétlik az évszázados templom rombadült falainak körvonala. . . Vájjon hányszor ömlött e sápadt fény a mohos kövekre? . .. Vájjon hányán álltak ily elbűvülten az ormon mint é$? Hpl vannak azok, akik egykor itt pergették életük orsóját, amelyen egyszerre csak elszakadt §. fo^ál? . .. Csillagok jönnek és ezüstzáporuk elmossa a csobogó hullámok aranyporát. Valami tünd,éri démonság van a Balaton lenyűgöző szín- káprázatában. Ijesztő magasságok és mélységek határát súrolja a kitáruló lélek szárnya. Végtelen távolságokat befut a kereső vágy egy ilyen estén... Csillag hullt a tó vízébe? Gyűrűk szaladnak a végtelenbe .. . Ismeretlen sóvárgásoktól kínzott lelkünk tavára a beteljesedés csendesítő békéje hull.. . Kacagó, boldog gyűrűk szaladnak a végtelenbe . .. Átölelni vágyunk mindent: sarkoktól a sarkokig, villanyfényben úszó bűnös városok, ezer titkot lihegő őserdők, vadul rohanó folyamok, hegyóriások ismeretlensége, a messzeség ködös, rejtő, húzó varázsa.. ., minden, minden elfér egy ilyen színpompás balatonmenti est ragyogásában ... A kereső vágy elpihen... A boldogság kékmadara száll a szívek feldúlt fészkére .. . Melengető szárnya lágyan omlik a szívedre. Halkan eldalolja békés dalát: szeretni, szenvedni, szolgálni... jhalkan, al^zatosáú - • ■ A művészetekről. Az élet hétköznapjainak aranyát a művészetek adják. Csillogó aranymáz, amely (alatt elhomályosulnak a mindennápiság szürke foltjai, miként a kelő nap ragyogása elűzi az éjszaka komor színeit. S amint a napsugarakból nemcsak fény, de életébresztő melegség is árad, úgy a művészetek csillogása is életszépítő tartalommá válik, ha azt a vallásos hit melege árassza el. Józan látás. Az ifjúkor egy bűbájos tavaszi álom. A férfikor egy hideg téli reggel ébredése, amikor igen józanul, kiábrándítóan látjuk a dolgokat, a való életet.. . Ezt a józan látást csalódásnak szoktuk nevezni, mert a legtöbben egészen mást álmodtunk a bűbájos ifjúság karjain. Csak hosszú vergődés után jutunk az igazsághoz: minden ébredés csak hasznunkat szolgálja, mert e rövid földi életben úgyis igen sokat vesztünk az álmokban töltött idővel... De ;mikor olyan jó álmodni és olyan keserves józanul látni küzdelmes embersorsunkat! Szász András.
