Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 3. szám - Fülöp Zoltán: A helyivonatkoztatások felhasználása tananyagbeosztásunkban

83 sukban kevés jelentőséget tulajdonítottak, s ennek eredményeképen gyakran előfordult, hogy a községek lakosai között sokan voltak olyanok, akik szülőföldjüknek, lakóhelyüknek nevezetességeit, a jelen és múlt legjellegzetesebb helyi érdekességeit, szokásait, történelmi viszonyait és több más szembeötlő s általában figyelemreméltó érde­kességeit nem ismerték, nem tudták. A súlyos mulasztás, hiba leg­többször nem bennünk, hanem a követelt tanítási rendszerben rejlett. Felmerül ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy nehéz lett volna-e a régi rendszer követőinek a helyivonatkozásokat megismertetni ta­nítványaikkal, vagy nem? A felelet erre röviden az, hogy nem, mert az érdeklődés és figyelem felkeltése folytán eme nehéznek látszó feladat könnyen- megoldódhatott volna. Nemzetnevelő és nemzetmentő szempontból megállapítható, hogy a honismeret alapja és legelső alapfeltétele a szülőföld beható isme­rete, Addig a honismeret kérdéséről nem is lehet beszélni az iskolá­ban, amíg a gyermek szülőföldjének ismeretével többé-kevésbbé a megkivánt részletességgel nincsen tisztában, A Tanterv és Utasítások szellemének és a kiadott rendeletnek tehát csak úgy tudunk lelkiismeretesen eleget tenni, ha mi a helyi­viszonyok felkutatására igen nagy súlyt helyezünk és azokat minél gyakrabban alkalmazzuk tanításunkban. A helyivonatkoztatások alkalmazásával neveljük, tanítsuk tanít­ványainkat a szülőföld és lakóhely szeretetére. Helyivonatkoztatást tehetünk a jelenre és a múltra nézve. A jö­vőre való vonatkoztatás csak viszonylagosan tehető meg. A jelenre történő vonatkoztatások részben úgyis célozzák a jövőre való vonat­koztatásokat. A jövő vonatkoztatásait kár lenne erőltetni, mert en­nek helytelen, avagy hibás alkalmazásával vonatkoztatásunk nevelési és tanítási szempontból inkább hátrányt, mint előnyt nyerne. A jelenre nézve a helyi vonatkoztatásokat sokkal könnyebb meg­tennünk, mert benne élünk, tárgyait szemléljük, személyeit láthatjuk, tények, esetek, konkrétumok és pozitívumok vannak birtokunkban; ellenben a múltra nézve a feladatunk már sokkal nehezebb a helyi­viszonyok alkalmazását illetőleg, mert az sok esetben homályos tör­ténelmi alappal rendelkezik, tárgyai sok esetben eltűntek, személyei nem élők, eseményeit nem láthatjuk, az utóbbinál tehát megállapít­hatjuk azt a tényt, hogy a hely íviszonyok alkalmazása szempontjából a legtöbbször negatívumokkal rendelkezünk. A történelmi érzék kifejlesztése szempontjából a múltnak helyi­vonatkozásai mindig nagy fontosságúak, ép ezért már az első osztály­ban a történelmi érzék kifejlesztésére igen nagy súlyt kell helyez­nünk. A kezdőfokon az absztrahálás nehéz, de ügyes vezetéssel, az elképzeltetés helyes alkalmazásával a gyermek a múltról mindig helyes képet nyer. A helyivonatkoztatás alkalmazásával a gyermek az érzékelés és elképzelés nyomain bő ismereteket szerez szülőföldjéről, lakóhelyé­ről, annak minden élő és nem élő személyéről és tárgyáról. A helyivonatkozásokat a tanítványok e szerint megszerezhetik szemléltetés, megfigyeltetés, elképzeltetés és kirándulás, illetve[ hely­színi-szemle útján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom