Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 1. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Dunántúli Bajtársak!

6 Dunántúli Bajtársak! Lapunk hasábjain bizonyára értesültetek arról, hogy egyház­kerületi tanítóegyesületünk elnökségében változás állott be. Ki­váló, érdemekben gazdag fővezérünk itt is letette a kormányzói pálcát és így a Zalaegerszegen tartott tisztüjító közgyűlés Krug Lajos örökét az én csekélységemmel töltötte be. Amidőn én a közgyűlésnek egyhangú lelkesedéssel felém nyúj­tott bizalmát elfogadva, az elnöki tisztségre vállalkoztam, teljes mér­tékben átéreztem az ezzel járó következményeket és így tudatában vagyok annak a nagy felelősségnek, mely reám hárul, ha különösen arra az értékes örökségre gondolok, melyet kiváló, nagynevű elő­dök: Sass István és Krug Lajos hagynak reám. Azt is nagyon jól tudom, hogy nehéz, válságos időkben kerülök egy olyan tekintélyes egyesület élére, mely külső formájában magán hordja a teljes egységnek a képét, de amely a mai idők sokféle nyo­morúsága, mostohasága és anyagi szegénysége, valamint a sokszor meddőnek látszó sokféle küzdelme miatt nagyon is széthúzásra haj­lamos tendenciát rejt magában. De bízom elsősorban a jó Istennek megsegítő kegyelmében, aki erőt ád a gyengének is és annak erejét sokszorosan fokozza. Bízom annak a kiváló vezérkarnak a bölcseségében, őszinte­ségében, támogató készségében, melyet a közgyűlés bizalma mellém rendelt és akiknek nemes elgondolásait, tanácsait mindenkoron szí­vesen fogom igénybe venni. Bízom kedves Jbajtársaim önfeláldozó szeretetében, bizalmá­ban, hogy megértve nemes intencióimat, híven követtek és semmi körülmények között cserben nem hagytok! Bízom egyházi főhatóságaink kegyes pártfogó jóindulatában, mellyel minden célirányos elgondolásaimat eredményessé fogják tenni. És bízom végül önmagámban, hogy azzal a bajtársi igaz érzü­lettel, mellyel minden egyes tanítótestvérem fájdalmát eddig is szív­ből átéreztem, és amellyel minden közös ügyünket eddig is bár igen szerény tehetséggel, de mindig önzetlen áldozatkészséggel és leg­jobb lelkíismerettel szolgálni meg nem szűntem, ezentúl még foko­zottabb mértékben lesz alkalmam megtehetni. A tanítóegyesületi elnök előttem sohasem volt más, mint fá­radhatatlan, lelkes és önzetlen előmunkás. És ez óhajtok én is lenni a magyar tanítói közösség szolgálatában és azért az én mun- kaprogrammom egy igen rövid mondatba süríthető: sziklaszilárd hit­tel, szent meggyőződéssel és vasakarattal szolgálni az evangélikus és a magyar tanítói egységet, mert. én ebbe látom beleágyazva a magyar tanítói sorsnak szebb, boldogabb jövendőjét. Ugyanezért én minden szerény tehetségemmel és minden sze­rény erőmmel támogatni óhajtom egyházkerületi egyesületünk révén is az evangélikus tanítóságnak agilis és nagyrahivatott vezérét: Somogyi Bélát, valamint a magyar tanítóságnak imádott fővezérét: Rákos Istvánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom