Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Halmai (Jaeger) Olivér: A szünidei testnevelési tanfolyam
74 A szünidei testnevelési tanfolyam, írta: Halmai (Jaeger) Olivér, kántortanító. Mélyen tisztelt hallgatóim! Kedves kartársak! Amikor ez év júliusában megérkezett hozzám Grieszhaber igazgató úr levelezőlapja, melynek soraiban felkért arra, hogy az eljövendő, azaz ezen a mostani kerületi gyűlésünkön előadást tartsak, rögtön határoztam.. Válaszomat azonnal el is küldtem s megjelöltem előadásom tárgyát, melyet a gyűlésünk műsorán jelzett előadásom címe magában foglal. Mielőtt ígért kötelességemnek eleget tennék, megjegyzem, hogy én már azzal a célzattal utaztam el a szünidei testnevelési tanfolyamra, hogy arról vagy cikket írok az Evangélikus Népiskolában, vagy pedig alkalomadtán élő szóval közlöm az ott szerzendő tapasztalataimat. A Néptanítók Lapja május hó 1-ei és május hó 15-iki számában, a hivatalos részben közölte a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a testnevelési továbbképző tanfolyamra vonatkozó rendeletét. A kétszeri felhívásnak eredménye az volt, hogy kb. 35—36 népiskolai tanerő vett részt a nyári továbbképzésen. Ezzel szemben a tanárok és tanárnők együttesen 74—75-en voltak jelen. Az én kartársaim legnagyobbrészt önköltségen vettek részt. Én is önköltségen mentem a tanfolyamra. S habár 75 P húsz napra részünkről, tanítók részéről, nagy kiadásszámba megy, mégsem sajnáltuk ezt az áldozatot, különösen pedig akkor nem, mikor a tanfolyam befejezésekor azt vettük észre, hogy testileg-lelkileg gyarapodva térünk haza szeretteinkhez. Mennyiben gyarapodtunk testiekben és lelkiekben? A rövid válasz az, hogy végighallgattuk az elméleti előadásokat meg részben elvégeztük a tanfolyam gyakorlati óráit s mikor fáradtaknak éreztük magunkat, akkor mint szemlélők élveztük a gyakorlatozok, tornászok, táncolok, sportolók munkáját. Ez az élvezet társult egy kis szellemi munkával, t. i. az előadók módszeres eljárásának egyes mozzanatait le is jegyeztük. Csakhogy ez a válasz túlzottan rövid nekünk tanítóknak. Az ügybuzgó tanító többet akar tudni. Mennyi volt az óraszám? Hány elméleti volt ebből? Melyek voltak a legkedvesebb s legélvezetesebb órák? Kinek volt a legjobb módszere? Milyen volt az ellátás és elszállásolás? Mi váltotta ki a legnagyobb tetszést s megelégedést a résztvevőkben? stb., stb. kérdés merülhet fel. És — ezekre is spártaiasan lehetne válaszolni. Én azonban a bennünket leginkább érdeklő dolgok, tárgyak beszámolásakor félreteszem a spártaiasságot s inkább bővebben beszélvén a tapasztaltakról, egy kis hátizsákot szeretnék megtölteni — különösen a hozzám hasonló korú kartársak számára — oly falatokkal, melyek esetleg a jelen tanév végéig hetenként vagy hónaponként egyszer-kétszer a testnevelési órák előtt finom csemegeként elővehetők, elrendezhetők s az óratervekbe beleszőve a gyermekeknek feltálalhatok lesznek. Kezdem tehát előadásom kapcsán az új anyag átnyujtását, a tapasztaltakról, tanultakról való beszámolót.
