Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám
Szerkesztői üzenetek. Kedves Kartársak! Engedjétek meg nekem, hogy mint kiadó, pénztáros szólhassak hozzátok. Lapot csak úgy lehet szerkeszteni, kiadni, fenntartani, ha van olvasó közönsége, ha támogatják azt szellemi és anyagi értékekkel, ha tartalmával, irányával, beosztásával mindenki meg van elégedve, ha érkezését türelmetlenül várják, ha szeretik és áldozatot is tudnak érte hozni. „Evangélikus Népiskolánk“ januári és februári számaiból jólesőleg megállapíthattuk, hogy magas színvonalú és változatos tartalommal jelent meg, hogy az evangélikus tanítóság szellemiekben igen gazdag és ezekben hiányt a szerkesztő nem is fog tapasztalni. Afelől nyugodtak lehetünk, hogy lapunk színvonala csak emelkedni fog. Megválasztása után elnökünk minden evangélikus tanítót, külön engem is, megkért, hogy nehéz munkájában támogassam. Megígértem neki. Az „Evangélikus Népiskola" átvételekor levélben kért meg, hogy a kiadói tisztséget és az ezzel együttjáró munkálatokat és pénzügyek vitelét vállaljam el. Nem akartam, hiszen elég nekem a két pénztárosi tisztség ellátása is. No meg, ki szereti a pénztárosokat? Hiszen pénzt, pénzt és pénzt kérnek mindig! Vonakodásomra azt írta: szüksége van rám és munkámra. így lettem kiadó és harmadik címen is pénztáros. Meg is kezdem ezennel működésem, csak aztán ne haragudjatok reám! Kedves Kartársaim! Nagyon kérlek benneteket, ne csak gazdag szellemi tárházatokból adjatok folyóiratunknak, hanem sovány erszényetekből is juttassatok, hogy a kiadása körül zavarok ne legyenek. Teljesen pénz nélkül vettük át a lapot, pedig nagyon sok pénz kellett a januári és februári szám előállításához, a csekklapok, főkönyvek beszerzéséhez, címszalagok, névsor rendbehozásához stb. Közel 1000—1000 példányban ment széjjel iskoláinkhoz, kartársainkhoz. Az iskola a lapot egyetemes egyházunk közgyűlési határozata értelmében járatni tartozik. A beírási pénzekből azért az iskola évi vagy félévi előfizetését 10, illetve 5 P-t minél hamarább juttassátok el hozzám a januári számban mellékelt csekklapon. Kérjétek meg a lelkész és gondnok urakat, hogy a folyósításhoz járuljanak hozzá. De minden evangélikus tanító is fizessen elő a körlevélben leírt módozatok szerint, mivel sokkal olcsóbb, mint a múltban volt, hiszen értékes és gyönyörűen kiállított hangjegymellékletet is adunk havonta minden külön ráfizetés nélkül. Ne küldjétek vissza rideg „nem fogadom el" felírással, inkább ajánljátok egymásnak baráti, családi körben, gyűléseinken, levelezéseinkben. Terjesszük minél szélesebb körben, hiszen a mi lapunk! Ne küldjétek vissza! Olvassátok sokan, igen sokan! így tudjuk majd olcsóvá tenni. Erre vonatkozólag sok, egészséges tervünk van, melyeket legközelebbi választmányi s majdan közgyűlésünkön óhajtunk együttesen megvalósítani. Ne küldjétek vissza! Mindenkit meghallgatunk s az életrevaló eszmét elfogadjuk, bárkitől jöjjön is az! Ne küldjétek vissza felbontatlanul, de olvassátok el minden sorát! Csak azt ne tegyétek meg, hogy vissza sem külditek, elő sem fizettek rá! Nektek ez csak filléres kiadást, egyesületünknek esetleg több száz pengős kárt jelenthet. Ezt egy tanító sem akarhatja. (Folytatás a S. borítékoldalon.)
