Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Kántori rovat

Széljegyzetek. Négyszemközt — önmagunkkal. Hát Testvérek, itt valahol baj van. Az E. N. szerkesztőjének, szeretett elnökiünknek elöljáró beszéde rámutat arra, hogy a múlt­ban az iskolák fele sem fizetett elő a mi lapuinkra. Bizony szégyen­kezhetünk eddigi hanyagságunkon és hideg közönyünkön. Sírunk, panaszkodunk. Méltányosságot kérünk, . . Van egy szócsövünk, amelyen keresztül százak hangjának erősségére növekszik az egye­sek halk sóhajtása ... És nem támogattuk ... Ki itt a hibás? . . . Mi, magunk! Mert sokan talán arra a kényelmes álláspontra helyezked­tek: ,,Kaparja ki más a gesztenyét, elfogyasztani, majd mi is segí­tünk." Hát így nem lehet! —. Nehéz a mi helyzetünk stb., stb., ezt már ismeri mindenki. Te a saját erszényedből nem fizethetsz! Sajnos, ez méginkább köztudomású. De... ott van az iskolád! Az köteles előfizetni. Csak rajtad áll, hogy azt szorgalmazd. Testvérek! Igyekezzünk, hogy az a ,,felhő", mely az új útra in­dulásnak hajnalát elhomályosítja, csak hajnali ködpára legyen, mely az első napsugárra szertefoszlik. Mert, ha nem? Akkor a közöny és a nemtörődömség felhője, a saját nyakunkba fog zuhanni, hogy el­mosson minden reménységet. Ezt akarod? Leiektől — Lélekig. Ismered a csillagnéző, mesemondó magyar pásztor esti tüzet? Próbáltál már egy ilyen tűz mellé heveredni? Hallgatni az öreg me­semondó meséjét, amit még az apjától tanult. Az pedig a nagyap­jától. így tovább, vissza... vissza ... és elérkezel Árpád honfoglaló harcosainak tábortüzéhez. — Egy nép évezredes lelke szól Hozzád a pásztortüziek öreg mesélőjén keresztül. Fényt, meleget, erőt lop szívedbe a lángok libegő, zenélő nyelve ... A dicső Múlt fényét, me­legét, erejét. . . Ilyen pásztortüzek gyúlnak ma szerte-szét az apró falusi isko­lákban, amikor ott az ifjúság esténként összejön. Érzed-e, hogy Te vagy benne a csillagnéző mesemondó Pásztor! . . . Körülötted az ifjúság: az új magyar élet. A szebb jövő reménységei! . . . Meséd nyomán éled a láng. Előbb halk, duruzsoló. Majd felcsap. És élet­kovácsoló tüzében, léleknyitogató melegénél, apró tüzek, szikrák pattannak. Új csillagok a sötét, magyar ég boltozatján.. . Kigyulladt tüzed nyomán jönnek, jönnek Hozzád a tűz szerelmesei: az ifjúság. A szebb Jövendő reménységei. .. Árasszon fényt, meleget, erőt a Te pásztortűzed!... Ne vörös papírral bevont, hideg üveggömb le­gyen! a fény, mely a hasadékökon kivilágít. Hamis láng. Hideg és erőtlen... Melengető szeretetparázs kell, hogy lélekbesütő fénye táplálja, ereje növelje a szent hit lángját: a nagy magyar feltáma­dás hitét és erejét. .. Mily roppant felelősség ma a lelkek tüzét szítani. Mily boldog érzés Apostolnak lenni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom