Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 2. szám - Pozsonyi Károly dr.: Iskolai gyermekszínpad

56

íme, elérkeztem — talán kissé hosszadalmas bevezetés után — ahhoz, amit a címben jeleztem, az iskolai gyermekszínpadhoz. Talán érdekes, ha megjegyzem, hogy néhány — mondjuk 8—10 — évvel ezelőtt haragosan felfortyantam volna, ha valaki azt merte volna állítani, hogy 1935-ben az iskolai gyermekszínpad mellett fogok lándzsát törni. Féltem tőle, olyannyira, hogy még gondolni sem mertem felhasználására, csak most, néhány próba után, eszméltem rá, milyen hatalmas fegyver lehet az a kezünkben, az élet színpadáról le- és arra fellépő generációk összekapcsolására, az iskola meg tanítói és a szülök közti kapcsolatnak a megteremtésére és ennek a kapcsolatnak a kimélyítésére. Valláserkölcsi igazságok megismertetésére, továbbá nemzetépítő tevékenység kifejtésére. Rendkívül fáradságos, de hasznos munka, és bőséges jutalomban részesül az, aki nem sajnálja sem az időt, sem a fáradságot, mert mi lehet nagyobb jutalom a fáradozó számára, mint az, mikor a meghatottság és hála könnyei csillognak az emberek szemében.

Lássuk tehát sorjában, egészen röviden az iskolai színelőadásokkal járó előnyöket.

Mindenekelőtt igen jelentős pedagógiai eszközként szerepelhetnek az ügyes tanító kezében. A nehézkesen mozgó falusi gyermekeket megtanítjuk fesztelen mozgásra, könnyed beszédre s ezzel előkészítjük a mai, magasabb igényeket támasztó életre. A szerepek tanulása, a próbák elvonják őket bizonyos mértékben a rossz társaságtól és csíntalanságoktól. A lustákat tanulásra ösztönözzük és megtanulnak tanulni, ami a mostani elemiiskolai tanítási rendszer mellett, különösen az első négy osztályban elég fontos előny, mert a negyedik elemiből a középiskolába átlépő tanuló legnagyobb nehézsége az, hogy nem tudja, hogyan kell tanulni. Az ilyen előadások közvetve fegyelmi eszközként is felhasználhatók. Az iskola szempontjából szinte felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek, mert közvetítők az iskola és a szülők közt. A mindennapi kenyérért folytatott szakadatlan küzdelem annyira fásulttá teszi a szülőket, hogy sokszor gyűlölettel fordulnak az iskola ellen, ellenséget látnak benne, mert elvonja tőlük a gyermekek segítő kezét abban a rettenetes harcban, a létért való küzdelemben. Olyan szülők is, kik eddig következetesen távol tartották magukat az iskolától — eleinte bizalmatlanul, de lassan-lassan mindig nagyobb bizalommal fordulnak majd az iskola felé.

Legfőbb célként lebegjen szemünk előtt ama már előbb jelzett nemzetépítő munkával kapcsolatos végső cél, a hazának bátor, öntudatosan magyar, önfeláldozó fiakat nevelni, mert ki tudja, mi vár még rájuk, talán még a trianoni sorsnál is szomorűbb sors és küzdelem.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a már esetlegesen kitűzött, de anyagi terhekkel járó célokat sem, amelyek megvalósítása éppen azért lehetetlen, mert hiányzik hozzá a megfelelő pénzösszeg, s ez éppen a szegény falusi iskolákban a legkevesebb.

Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy szerény 30 filléres műsormegváltásból, mindössze öt előadás után, 185 P tiszta készpénz