Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 12. szám - Kántori rovat
Pusztul a vetés. A napisajtóban szinte naponként jelennek meg hírek apa- vagy anyagyilkos legénykékről, öngyilkos gyermekekről Már tanárgyilkos diákról is olvashattunk. Vagy 13 éves geyrmekről, aki a verekedés dühében felakasztotta 11 éves testvérét. Kain-bélyeg ég ma ezer meg ezer.gyermek homlokán! Ilyeneké-e az Istennek országa? Statisztika bizonyítja, hogy Budapesten a gyermekbünözők száma évente ezrekre rúg. Volt esztendő, amikor 14.000-et számláltak. A gyermekbűnügyi statisztika szerint hazánk igen-igen rossz helyen áll. Pusztul a vetés! Vájjon milyen lesz az aratás?... Kit terhel a felelősség? . . , A felnőttek hitnélküli, erkölcstelen, rohanó életét! Mert, ne fogjunk mindent a „gazdasági válságra!“ A családi élet meglazulásának, felbomlásának szomorú eredményeit példázzák a gyilkos gyermekek. Megszűnt a család annak lenni, aminek Isten rendelte: a szeretet, a béke, a hűség boldog, csendes szigetének. Megszűnt a családban a figyelem, az egymásiránti t isztelet, a szegénységben, a lemondásban való alázatos összetartás. Megszűnt az ilyen családokban az Isten szeretete, a vallásos élet! Amelyik családban ilyen tragédiák történnek, ott nem ismerik a Bibliát. Kiszorította a testkultusz túlzott, beteges rajongóinak erotikus illusztrációkkal tarkított szennyes irodalma. „Csak felnőtteknek!“ felírású könyvek, filmek, színdarabok vörösen izzó betűi mögött vigyorogva leselkedik a Sátán. Egyre hull a gyermek a lélekfojtogató mocsár bűzös árkaiba! Nem törődnek a gyermekkel! Vagy túlsókat foglalkoznak vele! Vannak szülők, akik a maguk vágyának kielégítéséért eldobják gyermekeiket. Vannak szülők, akik az utolsó fillért odaadják, csakhogy a gyermek, aki „sportbajnok“, vagy más téren „tehetség“, egyszóval „csodagyerek“, minden szeszélyét, vágyát kielégíthesse. Pedig az élet nem dédelget senkit sem! Szeretni kell a gyermeket, de okosan! Jó példa és figyelem szeretettel párosulva életképes, hasznos embereket nevel a társadalomnak. Ezt kell megérteni a mai szülők nagyobbik részének, (Nem is beszélve most azokról, akiknek teher a gyermek, az „egysincs“ híveiről.) Amelyik családban a gyermek örökös perpatvart, erkölcstelenséget hall és lát, az — ha nem is lesz .mindegyikből gyilkos — egy életre szóló súlyos terhet kapott batyujába lelki örökségül. Ennek gátlásait mindenkor érezni fogja! Ilyen szülő sohasem, vagy csak igen ritka esetben fogja tapasztalni a negyedik parancsolat beteljesedését. A tanító feladata volna az ilyen szülők nevelése, hogy azok is tudjanak nevelni. Csak ne esne hát olyan távol az iskolától — az otthon! Pusztul a vetés! Lesz-e így aratás, magyar feltámadás?
