Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 12. szám - Dex Ferenc: Egység pedagógiai munkánkban

335

Hóman Bálint: A magyar történetírás új útjai. Budapest, 1931. — Magyar Szemle falu-száma, 1929. 2. sz. — Új-Kor,aktiv katholikus organum, 1935. szept. 1. és 15. sz. — Váradi József: Mit kíván a falu a tanítóképzéstől? Magyar Tanítóképző, 1935. s. sz. — Weis István: A mai magyar társadalom. Budapest. — Weis István: A magyar falu. Budapest, 1931.

Egység pedagógiai munkánkban.

írta Dex Ferenc,

„Egység“ — mainap divatos szó. De nem azért hozom ide.

„Egység“ erőt jelent s ma is erőt gyűjteni jöttünk össze egy új munkaév kezdetén.

Az egységre való törekvés benne van a természetes ember lényében. A biztonságnak milyen megnyugtató érzése fog el bennünket, ha ilyen egység részének tudjuk magunkat s mennyire ingadozóvá válik életútunk a magunkrahagyatottságban! Nem csoda, ha egység után kiáltunk éppen ma ebben a gazdaságilag, fizikailag és szellemileg széthullott világban.

A komoly munkás számára az élet sohasem jelentett sétautat, minden kornak és foglalkozásnak megvoltak a maga életterhei, de annyi gond és nehézség, széthúzás és ziláltság között kevés generáció élte le küzdelmes életét, mint a mai. Egyén, család, társadalom, nemzet, egzisztenciájáért kénytelen küzdeni. Velük s bennük vergődünk mi is, akiknek ki kell formálnunk s az ifjú lelkekben megingathatatlan szilárdsággal elhelyeznünk a magyar jövendő talpkövét . . .

De kusza idegekkel, gondterhes fejjel, életkeserűséggel teli lélekkel lehet-e egyáltalában komoly munkát végezni s különösen a mi magas feladatunkat szabad-e ily lelkiséggel csak megközelíteni is?

Nem — és újra nem!

Az iskola az az égő csipkebokor, mely előtt sarút kell oldani! Azért, édes Testvérem, kit az Úr szintén néven szólított, vesd le a gondok sarúját, simítsd ki arcod redőit, mielőtt tantermed kilincsére tennéd kezedet s küszöbét csak akkor lépd át, amikor testi-lelki egységnek érzed magadat. Akkor Isten segítségével kész vagy az alkotó munkára.

De kész-e a közös munka második tényezője, a tanítvány is? Valószínűleg még nem. Annak. gyermekgondolatai még szerteszét röpködnek, mint játszi pillék a tarka virágokon. Neki hiába mondanám., hogy szedje össze gondolatait. Oly messze esnek ezek egymástól, hogy mire fölszedi az egyiket, elvész a másik. Össze nem igen hozza a segítségem nélkül. S én a segítséget onnan hívom, ahonnan jő minden jó és tökéletes ajándék. Egy koráit intonálok s karban elmondjuk reggeli imánkat. Ezzel egységbe hozom a lelkeket, egyenként és összesen. Szinte érzékelhetőleg Isten védőszárnya alá helyezzük magunkat s így fogunk egy akarattal közös munkánkhoz.