Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Zsinati naplójegyzetek
23 tással betöltött tagsági helyekre is megfelelő számú tanító bejuttatását. Ha ezt tekintjük, összeomlik az az állítás, mintha a tanító külön elemként, tanítói hivatalánál fogva óhajtana az egyház kebelében érvényesülni. (Kivétel ez alól a gyülekezet presbitériuma és iskolai bizottsága. Itt tényleg tanítói hivatalánál fogva kívánjuk a jelzett mértékben képviséltetést.) • Országos egyesületünknek e kérdésekkel foglalkozó tárgyalását a dunántúli egyházkerület elnökségén kívül végighallgatta egyik magasállású bíró, ki különben igen tekintélyes egyházi tisztséget is betölt s azt a nyilatkozatot tette, hogy csodálkozik a tanítóság tisztult, emelkedett jogi felfogásán. Ugyancsak hallottam e kérdésekkel kapcsolatban zsinati tagtól azt a megjegyzést, hogy a zsinat egyik tárgya sem volt eddig úgy előkészítve, mint a tanítói kívánságok kérdése. Mozaikképek ezek s összefoglalva azokat, arról tesznek bizonyságot, hogy a tanítóságot jó szándék, egyházias érzés, becsületes meggyőződés és tettvágy vezeti. Ha ezt felrójják neki és ettől eltérő értelmezést nyernek törekvései, akkor hol van az a szellem, amely Luther leikéből sugárzott ki s amely szerint nem lehet elképzelni s nem is lehet a jövőben sem gondolni arra, hogy egyházunk el lehet a tanító munkája, iskolája nélkül? Elméletben talán el lehet képzelni iskolanélküli evangélikus egyházat is, de Isten óvja meg ettől evangélikus anyaszentegyházunkatí S. B. Zsinati napló jegyzetek. Lapunk hasábjain tájékoztatni óhajtom az olvasót a zsinat eseményeiről is. Napilapjaink és egyházi lapjaink megemlékeztek már általánosságban a zsinat megnyitásáról és az első ülésszak főbb eseményeiről. Talán egyben-másban ismétlésekbe is bocsátkozunk, ha most, két hónap múlva térünk vissza ezekre az eseményekre. Mindamellett nem mulaszthatom el, hogy kissé részletesebben is beszámoljak a főbb mozzanatokról úgy, amint azokat mi résztvevők: a tanítóság képviselői végigéltük és benyomásainkat megőriztük. Mulasztást követnénk el, ha a négy évtized után ösz- szeülő zsinat nagyjelentőségű törvényhozó tevékenységét nem méltatnék nagyobb figyelemre. Nemzedékek eltűnnek anélkül, hogy korukban alkalom lenne alkotmányozó gyűlés munkáját méltatni és annak nagyhorderejű tevékenységéről beszámolni. Odautazásom idején találkoztam már zsinati atyákkal s alkalmam volt tájékozódni egyes kérdésekre nézve s megvitatni egyes gondolatokat. Mindenki várakozással tekint a még aznap tartandó előértekezlet elé. Még itt-ott mutatkozik némi tájékozatlanság, fele- dékenység, vagy határozatlanság. Különösen a zsinati megbízólevelek kiállítása körül venni észre ezt. Látszik ebből, hogy nagyon ritka esemény a törvényhozó zsinat az egyházi életben. Magam is megbízólevelem után járok az egyetemes felügyelői hivatalban, onnan
