Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Szemináriumi előadás
19 a gyerekek? A válasza elképesztő volt, „Kérem ezek az I. osztályban nem tanultak meg olvasni. Vissza nem tarthattam őket az I, osztályban, mert a következő évfolyambeli I. osztályosoknak sem volt férőhelyük. Engedtem őket a II, osztályba feljutni. A II., III., IV. osztály tanítója pedig nem tanította meg őket olvasni a túlzsúfoltóág miatt, így aztán az V. és Vl-ikban sem tudnak olvasni.“ Megjegyezni kívánom, hogy ez az eset ezen a helyen többet nem fordult ölő. Ezeknek a megtörtént dolgoknak elmondásával igyekeztem megvilágítani azt, hogy a tanítás is lehet oka annak, hogy a gyermekek gyengén olvasnak. II. Hátra van még a felelet arra a kérdésre, hogyan lehet az olvasási készséget fokozni az iskolában, 1. Legyen minden iskolába járó gyermeknek egyforma olvasókönyve, Mi, tanítók pedig kövessünk el mindent, hogy olcsó olvasókönyvek álljanak az iskolák rendelkezésére. 2. Vigyázzon a tanító, hogy a könyveket a gyermekek megbecsüljék, sziét ne szaggassák és ne csak karácsonyig, hanem év végéig rendben tartva, vehessék kezükbe. 3. A tanító már az első osztályban gondosan ügyeljen arra, hogy olvasáskor minden gyermek mutassa a szöveget, hangosan olvasson, a hangok összekapcsolását és a szók helyes szótagolását pedig, a kezdő fokon, a tanító értelmes kiejtéséből tanulják meg. írásjeleknél álljanak meg, vegyenek lélekzetet, betűket, névelőt ne hagyjanak ki, be se toldjanak, szavakat ne ismételjenek és hűen, pontosan olvassák a szöveget. 4. Nagyon fontos az is, hogy a tanulók kapjanak föl otthoni feladatul olvasnivalót és azt be is gyakorolják. Inkább egy olvasmányt olvassanak el tízszer, mint tizet egyszer. 5. Az olvasástanításhoz különösen a kezdő fokon nagy türelem kell, rengeteg gyakorlás és a gyermekek makogását nem szabad megúnnia a tanítónak. Mindezekből folyik, hogy bármilyen jól olvasnak a tanító megítélése szerint az osztályban a növendékek, mégis a legéberebb figyelemmel kell kísérnie az olvasót, a hibákat kijavítania, hogy az elő- haladást meg lehessen állapítani. 7. Természetesen ez csak úgy lehetséges, ha a tanító lelkiismeretesen végzi hivatását és privát, esetleg egyéb írnivalókat, újságokat, olvasnivaló könyveket nem viszi be az iskolába. 8. A növendékeket a tanító semmi körülmények között magukra ne hagyja, még vigyázó kiállítása mellett sem:, mert minden tantárgyon, de különösen az olvasáson látszik meg az, hogy a tanító nem volt a gyermekek között. Ha mégis el kell távoznia a tanítónak az osztályból, a gyermekeket egyik kartársra bízza, vagy ha ez nem lehetséges, bocsássa haza őket. Ha nagy gondot fordítottunk az olvasás tanítására, még nagyobb súlyt kell helyezni a versek, költemények olvastatására és szavalására. Magától értetődik, hogy az éneklő hangon való verseltetést kerülni kell. Nagy hajlandóság van a gyermekben arra, hogy a sorok végén áll meg, s így sokszor kiforgatja a költemény értelmét. Szi-