Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - Könyvismertetés
119 Néptanító dala. Gyermekkorom édes, fehér álma Mintha most is itt előttem állna. Büszke, gazdag főúr voltam benne, Aki mindent csak másokért tenne. Koldus, szegény, nyomorult és árva, Mind főúri portáimat járta. És én adtam. Két marokkal szórtam: Kenyérkaréjt, garast, ruhát, — csókkal, Szívvel — s mindent, kincsesemből rájuk. Kielégült fázó testük, szájuk. Aztán boldog szent örömmel néztem: Mint apad meg értük kincsem, pénzem. Felébredtem gyönyörű álmomból. Országúton — hol az élet tombol — Rongyban, fázva találtam meg magam. Velem hoztam minden kincsem, javam: Vándorbotom, jó apám faragta S kenyérszerző útra velem adta, A tarisznyát, édesanyám hagyta És az útra jól tele is rakta. A lantomat, úgy találtam régen, Mikor egyszer Égből áldást kértem: Énekelve, pengetve a húrját Járom most az Élet koldus-útját. Rongy gúnyában, fáradt testtel élek , . . Álmomat most kacagjad ki, Élet! Azért útam vígasztaltan járom, Hogy ráléptem, most már nem is bánom! Koldus vagyok, szegény vagyok, mégis Büszke, gazdag főúr vagyok én is: Én vagyok a lelkek mecénása! Gazdag, szegény, nyomorult és árva Mind-mind az én kis portámat járja És ott az én kincseimet várja! Tarisznyámat kiürítem szépen S szórom rátok, — éhes, szomjas népem - — Mi benne volt: tudást, hitet, békét, Lelkek vágyott italát és étkét. . . . Aztán búsult, szent örömmel nézem: Mint fogy lassan értetek el — éltem. Őrszigety Lajos.
