Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 4. szám - Radnai János: Mit tegyünk még?…

107

pusztában;“ de minden porszem egy sziklavár ami erősségünkhöz, ha sikerült rajta lábunkat megvetni.

Haladásunk irányát szerkesztőnk igen helyesen körvonalazta az E. N. februári számában, ahol azt mondja ,,a nyolc osztályú népiskola . . ., két tanerő kezében a magasabb nemzeti műveltség elemeinek nyújtásával, egységes nemzeti irányba, van hivatva tovább fejleszteni a társadalom életfelfogását, politikai meggyőződését".

Az eljövendő nemzedék felnevelésének nemzeti és gazdasági alapra való fektetésének ez lesz a sarkpontja.

A ma tanítósága tudatában van annak, hogy a mai „Tanterv" az életrevalóságnak előtérbehelyezésére fektette főcélját, a múlt elméleti tudásával szemben. De ennek a célkitűzésnek a mai hatosztályos elemi iskola és ennek korcs befejezése, a továbbképző iskola csak részben tud megfelelni. Bár az 1921. Lili. Te. az elemi iskolából kikerülő ifjút egy szebb, nemesebb eszmekörbe igyekszik belevonni, hogy az elemi iskolában lerakott alapon tovább építsen; a mai formájában mégsem felel meg céljának. Még pedig azért, mert eltérítették eredeti céljától. A mai „Levente Egyesületek" kevés kivétellel megálltak fejlődésükben és visszaesést mutatnak a múlttal szemben. Ez pedig két oknál fogva történik.

A vezetést és irányítást a közigazgatás közreműködésével a törvényhatósági városi-, községi bizottságok, a testnevelési felügyelők és vezeetők, az 0. T. T. fenhatósága alatt végzik, A tanítók itt is csak mint oktatók és alárendeltek szerepelnek, minden vezető- és irányító szerep nélkül, mert hisz mindent a Testnevelési Felügyelőség ír elő. A tanítók hovatovább alantas: és sokszor lealázó szerepüket megunva csak fásúlt közönnyel vagy teljes részvétlenséggel végzik munkájukat ma ott ahol kell, de lehetőleg minél előbb, ha le hét, meg akarnak szabadulni a vezetéstől, mert ütközőpontok a levente és a hatóság között és sokszor megérdemelt védelemi helyett támadást kapnak, nehéz és önfeláldozó munkájukért. Minden falusi egyesületben működő tanító tudja ezt.

Hogy a falu társadalmát a nemzetnek minél értékesebb tagjává tudjuk tenni, erre nézve a következőket javasolnám a IX. Egyetemes Tanítógyűlés figyelmébe.

1. A nyolcosztályú népiskola megvalósítása két tanítós rendszerrel. Ha máskép nem tanítópárok útján. Ezen a téren gazdasági, szociális és népességi politikát szolgálva. Ennek szerves folytatása a főiskolai tanítóképzés.

2. A „Levente Egyesület" mai irányítása helyett az: „Ifjúsági Egyesületi eszmekörbe térítse át, melyet 1894-ben kiadott 7135. sz. r. az 1902. évi 21.015 sz. r. és az 1907. évi 8668 sz. r. igen helyesen körvonalaztak. 1921. évi Lili. te. is elgondolásában kiváló, de keresztülvitele sok nehézségbe és akadályba ütközik. Tudjuk milyen nyomorúságos viszonyok közt tengődik sok falusi „Levente Egyesület," még a legszükségesebb játszótér sincs biztosítva számára sok helyen. A foglalkozások is vasárnapra esnek és ezzel sok helyen a templomtól vonják el a leventéket. Igaz, hogy arra van rendelet, hogy a levente az Istentiszteleteken köteles megjelenni, de kérdem, hol tartják ezt be? (A mi községünkben pl. három órás foglalkozást írnak