Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Kántori rovat
255 hogy az az előjáték, amit műsorra tűzött, nem meghatódott lélek szerencsés alkotása: de az biztos, hogy ha áhítatos lélekkel, feladata komolysága és felelőssége tudatában, lélekben egybekapcsolódva az imádkozó hívekkel, szólaltatja meg az orgonát: az orgona hangja megnemesedik, a sivár kompozíció többet mond, mint máskor, vagy másnak, az ének hangja nemesebben zendül és Isten dicsőítése tökéletesebb lesz. Sehol sem olyan kirívó a tapogatódzó próbálkozás, mint a „legtökéletesebb“ Isten házában. Ne sajnáljuk hát az istentiszteletre való gondos előkészülést. A korálokat, az elő- és utójátékokat gondosan tanuljuk át, Az nem baj, ha eddig is elment jól, mehet az még jobban is. Amikor egy-egy praelúdiumot jól megtanulunk, nemcsak azt az egyet nyertük meg vele, mert a játszókészségünk ügyesebb lett, hasonló feladatokkal azután könnyebben birkózik már meg. Amikor egy-egy művet hangulatilag, szerkezetileg, tartalmilag átvizsgálunk, tulajdonképpen nemcsak a következő isten- tiszteletre készültünk el vele, hanem irodalmi és stílustanulmányt is végeztünk, amely bizonyára bőven gyümölcsözik Ízlésünk finomodásában. Annál is inkább szükséges fejlődés ez, mert az újabb idők törekvése, az istentiszteletek liturgikussá fejlődése mind több és több zenei és későbbi fokon művészi elemet hoz az istentiszteletekbe, amelyet ha nagyobb technikával, fejlettebb ízléssel fogadunk és támogatunk, könnyebb lesz a gyülekezettel megértetni az abban rejlő lelki szépségeket és általában a liturgiában kapott nyereséget. Csak olyan zenéléssel tudunk másokra hatással lenni, amely zenét mi teljesen át tudunk élni, ami szinte vérünkké vált, ami mintha a lelkűnkből folyna. Nem szabad tehát a túlzott nehézségeket keresni, hanem ki-ki a maga tehetségéhez mérten válogassa meg az előadandó műveket. Ugyanaz a mű kis orgonán nem szólhat úgy, mint egy nagy hangszeren, de ugyanaz a mű kis orgonán, gondos előkészület, a regiszterek megválogatása, az egész mű pontos felépítése és kidolgozása után mégis sokkal szebbem, értelmesebben és művészibb természetességgel hat, mint hanyag, elnagyalt, nemtörődöm előadás mellett. Az istentisztelet egy egységes egész az orgona első hangjától a befejező akkordig. Nem szabad közbe fontos és kevésbé fontos részeket megkülönböztetni s viszont, ha azt akarjuk, hogy az istentisztelet zenei része a megfelelő lelki hatással legyen és készítse elő a híveket az ige befogadására: gondos és megfontolt előkészületre van szükségünk. így lesz a mi kántori munkánk szükséges, értékes, hűséges segítőtársa az ige hirdetésének. A kántori hivatás és felkészültség tengelyét alkotja az evangélikus korálok ismerete, a korálkincs értékének és jelentőségének a tudata és a korálok fenntartásának, gazdagításának és élővé tételének az ambicionálása. Elsősorban is ismernünk kell a korálokat. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a tanítóképzőben megismert és begyakorolt korálokat, ha a sor rákerül, folyékonyan játszani tudjuk, mert ez már csak béresmunka lenne részünkről; hanem legyen a korálokkal való fog
