Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Szegényes, kopott, rideg
249 tagja volt. Három évtizedet meghaladó egyesületi munkája maradandó emléket állított a győri ev. egyházmegyei Tanítóegyesület — amely egyesületnek éveken keresztül elnöke is volt — történetében. A jó Isten tegye számára boldoggá a jól megérdemelt nyugalom éveit. Az Országos Testnevelési Tanács, mint kiváló leventeoktatót ezüstéremmel és oklevéllel kitüntette Horváth Sándor győri tanítót, azonkívül dicsérő elismerését fejezte ki Gergoretz Lajos rábcakapii és Kristóf Kálmán csikvándi tanítóknak. Örömmel értesült a közgyűlés a győri iskola gyermekkarának budapesti pompás szerepléséről. Fodor Kálmán karnagyot, aki a szakértő bírálók szerint is, elérte a lehetetlent, meleg ünneplésben részesítette. Sajnálattal értesült a közgyűlés arról, hogy országos egyesületünk nagyérdemű elnöke, Krug Lajos tisztéről lemondott. Midőn a soha el nem hervadó érdemeket szerzett Krug Lajos lemondását mély sajnálattal tudomásul veszi a közgyűlés, egybent örömének ad kifejezést, hogy Somogyi Bélában alapos, képzett és közszeretetben álló, Krug „apánk“ helyére méltó vezért nyertünk. A közgyűlés az egyházkerületi közgyűlés tanítóképviselőinek választásával kapcsolatban a maga 40—40 szavazatát Somogyi Béla körmendi és Garan János ménfőcsanaki ig. tanítókra adta. A zsinati törvényjavaslatokkal, mivel még nem jelentek meg nyomtatásban, a közgyűlés nem foglalkozhatott, azért teljes hatáskörrel a választmányt bízta meg a törvényjavaslatok áttanulmányozásával és az esetleg módosító javaslatoknak a kerületi Tanítóegyesülethez való felterjesztésével. Előadónak Niederland Vilmos győri tanítót kérte fel. A közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Itt említem meg, hogy a Győri Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye tanítósága folyó évi június hó 29-én Győrött, Németh Károly esperes elnöklete mellett a maga 40 szavazatával Somogyi Béla körmendi ig. tanítót választotta meg, a kerület tanítósága részéről küldendő zsinati tanítóképviselőnek, Garan Jdnos. Szegényes, kopott, rideg. „Bizonyára sokan érezték már nem egy gyülekezetben igen szegényesnek, kopottnak és ridegnek az evangélikus templomot. Valóban az ilyen egyszerű — iskolatermektől alig különböző — templomok csak nehezen segítik elő az imádság lelkének szárnyalását!“ A lutheri egyház igazi lényegének megvalósításáért megalkuvás nélkül küzdő, annak sorsát szívén viselő lelkipásztor cikkéből idézzük a fenti sorokat. Pár szóra érdemes itt megállanunk. Nem vitázunk, mert arra a cikk nem adott okot. A sorok között, hasonlatként szóba kerül az iskola. A mi iskolánk!
