Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Raffay Sándor: Emlébeszéd Mészáros János és Alexy Lajos felett
243 amelyeken ma az összes iskolákat átalakítani igyekeznek és azt a tanítási módszert gyakorolta, amelyet a modern iskolában most kezdenek általánossá és kötelezővé tenni. Iskolai naplóink igazolni fogják állításomat. De akkor igazolni fogják azt is, hogy Mészáros János úttörő volt. Úttörő abban, hogy a tanulóságot munkatársává emelte fel azzal, hogy letudott szállni a gyermek lelkivilágának szintjére. Úttörő volt abban, hogy a felsőbb osztályok tanításában a gyakorlati élet szükségleteire és követelményeire való tekintettel vezette és elégítette ki a gyermek túlzásra irányuló vágyait. Úttörő volt még abban is, hogy különösen Alexy támogatásával a józanul előrelátó élet megszoktatására iskolai takarékperselyeket állított fel, illetőleg betétkönyveket szerzett, amelyekbe a különben szívesen elcukrozott krajcárjainkat hasznosabb dolgokra összegyűjtö- gettük. Olyan újítások voltak ezek, amelyeket most, hat évtized után sem mondhatunk gyakorlatban lévöknek. És mindezekben teljesen egyetértő és együttérző munkatársa volt Alexy Lajos. Lélekkel dolgoztak lelkek faragásán, élet alapozásán, értelem fejlesztésén, szív nemesítésén. És ezen a téren mind a ketten igazi mesterek voltak és maradtak. Az egyházépítés terén is ugyanilyen mesterek voltak. Jól emlékszem azokra a vasárnapdélutáni versenyekre, amelyeken tanítóink, mint az egyház kántorai, az egyházi éneklés javításáért, a tudatlansággal és megszokottsággal bírókra keltek. Micsoda türelem és micsoda bölcs mérséklet kellett ahhoz, hogy nem a tekintély köntösébe öltözködve, nem is a parancsolás, vagy a lenézés módszerét gyakorolva, hanem a tisztes cél érdekében hónapok és évek türelmes kitartásával igyekeztek a híveket a maguk álláspontjának megnyerni. Ez a józan türelem és a harmonikus együttműködés jellemezte minden munkájukat. Azt nem is említem, hogy egyéni és családi életük mennyire megegyezett azzal a hivatással, amelyet betöltötték. Hogy mindenütt milyen illő módon és megnyerő modorral léptek föl. Ez náluk természetes volt. Fontosabb még ennél is, hogy még az egyháztanácsban is ők voltak higgadt megfontolás hangoz- tatói és gyakorlói és így a lelkésznek a legjobb munkatársai, amivel az egyháztagokban a sokszor csak meg nem értésből sarjadó ellenkezés éleit tompították. Jellemző, hogy sem Mészáros, sem Alexy sohasem törekedett a körön kívül való érvényesülésre. Az egvszerü tanítói sorral mind a ketten megelégedtek. E következetes álláspontjuk, amelynek elhagyására, tudomásom szerint, sokszor volt alkalmuk, nemcsak hi- vatásszeretetüket, hanem bölcsességüket is igazolja. Tudták, hogy nem az jut magasra, aki az elismertetést követeli, vagy erőszakolja, hanem az, akinek az elismerést és a tiszteletet önként nyújtják. Az elismerés és tisztelet szárnyain való emelkedés ára pedig a kitartóbb munka, a kötelességben való hűség és a hivatás szeretete. Ezek adták meg Mészáros Jánosnak és Alexy Lajosnak azt a képességet, hegy kopott iskolában is tudtak modern tenítók lenni és kezdetleges, sőt hiányos taneszközökkel is tudtak nagyszerű eredményt elérni. A legjobb tantervet a saját tudásuk és megérzé
