Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Az evangélikus népiskolai tanítás istentiszteleti természete
233 olyasmivel is előhozakodtam volna, ami Hozzád méltatlan, akkor taníts meg, hogy megjavítsam tévedésemet. Ha a Te műveid csudá- latraméltó szépségei által vakmerőségre vezettettem,, vagy ha az embereknél saját dicsőségemet kerestem olyan mű alkotásakor, mely a Te dicsőségedre rendeltetett, bocsáss meg nekem kegyelmedből és irgalmadból. Végül ajándékozz meg engem a Te kegyelmeddel, hogy mindenek a Te dicsőségedre és a lelkek üdvösségére szolgáljanak és senkire kár ne háramoljék.“ Akinek szeme vagyon a látásra és füle a hallásra, az elmondottakból megláthatta és meghallhatta, hogy az evangélikus népiskolai tanításnak többnek, jobbnak kell lennie, mint csupán általános pedagógiai áramlatok szempontjából megítélt jó tanításnak. Ismeretes, hogy az idők folyamán mennyire váltakoztak a különféle pedagógiai lefogások, tanítástani s módszertani szempontok, célkitűzések, aszerint ahogyan az emberi tudomány s az ember földi boldogulása megkívánta; régiek elmúltak, újak keletkeztek, azután az újak is elavultak s elmúltak, mert mindaz, ami a földi léttel összefügg elmúlik. Elmúlik az ég is. ,,De minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét felül vagyon, mely leszáll a világosságok Atyjától, kinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak. 1, 17.), kinek beszédei semmiképpen el nem múlnak (Máté 24, 35.). Ezek a beszédek emelik fel tekintetünket a földről oda, hol nincs változás vagy változásnak árnyéka. Ezeknek a beszédeknek a szelleme szabja meg pedagógiai, tanítástani, módszertani felfogásunkat, célkitűzéseinket, tanítói gyakorlatunkat. Ezeknek a beszédeknek a szelleme biztosít a tanításainknak állandó, valódi értéket s magasztosíthatja tanításunkat istenszolgálattá, istentiszteletté. Ezek a beszédek megmutatják nekünk az utat az igazságra s az új életre, egyúttal azt az utat is, melyen másokat igazságba és új életre irányíthatunk. Ha minden egyes tanításunk belső lényegtartalma evangéliumszerű, akkor ezen az alapon olyan tanítási rendszert építhetünk fel, melynek értéke a földi lét határait felülmúlja s az örökkévalóságba nyúlik. Ennek a tanítástani rendszernek középponti gondolata, mely szerint ,,minden embert tegyünk tökéletessé a Krisztus Jézusban", többet jelent, mint minden más pedagógiai irányzat vagy célkitűzés, akármennyire nagyvonalúnak lássák is az. Evangélikus tanítási rendszerünk legbensőbb lényegtartalma adva van az evangéliumban, mely egységes és állandó. (,,Ég és föld elmúlnak, de az én beszédim semmiképpen el nem múlnak." Máté 24, 35.) Összes tanításainkat annak a legmagasabb egységnek szempontjából kell felfognunk és intéznünk, akármenyire különbözők is a tanítások részlet-céljai s akármennyire ragaszkodunk is a tanítás kidolgozására irányuló különféle módszeres elvekhez és utasításokhoz. Sohasem szabad megfeledkeznünk összes tanításaink végső, harmonikus, legmagasabb céljáról, a Krisztus Jézusban nevelkedett tökéletes emberről. Ismerjük erőtlenségünket, de hiszünk Isten erejében. „És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömmel dicsekedem azért az én erőtlenségeimmel inkább, hogy lakozzék énbennem a Krisztus hatalma." (II. Kor. 12, 9.).
