Evangélikus Népiskola, 1934

1934 / 9. szám - Az evangélikus népiskolai tanítás istentiszteleti természete

233 olyasmivel is előhozakodtam volna, ami Hozzád méltatlan, akkor taníts meg, hogy megjavítsam tévedésemet. Ha a Te műveid csudá- latraméltó szépségei által vakmerőségre vezettettem,, vagy ha az embereknél saját dicsőségemet kerestem olyan mű alkotásakor, mely a Te dicsőségedre rendeltetett, bocsáss meg nekem kegyelmedből és irgalmadból. Végül ajándékozz meg engem a Te kegyelmeddel, hogy mindenek a Te dicsőségedre és a lelkek üdvösségére szolgáljanak és senkire kár ne háramoljék.“ Akinek szeme vagyon a látásra és füle a hallásra, az elmondot­takból megláthatta és meghallhatta, hogy az evangélikus népiskolai tanításnak többnek, jobbnak kell lennie, mint csupán általános peda­gógiai áramlatok szempontjából megítélt jó tanításnak. Ismeretes, hogy az idők folyamán mennyire váltakoztak a különféle pedagógiai lefogások, tanítástani s módszertani szempontok, célkitűzések, asze­rint ahogyan az emberi tudomány s az ember földi boldogulása meg­kívánta; régiek elmúltak, újak keletkeztek, azután az újak is el­avultak s elmúltak, mert mindaz, ami a földi léttel összefügg el­múlik. Elmúlik az ég is. ,,De minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét felül vagyon, mely leszáll a világosságok Atyjától, kinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak. 1, 17.), kinek beszédei semmiképpen el nem múlnak (Máté 24, 35.). Ezek a beszé­dek emelik fel tekintetünket a földről oda, hol nincs változás vagy változásnak árnyéka. Ezeknek a beszédeknek a szelleme szabja meg pedagógiai, tanítástani, módszertani felfogásunkat, célkitűzéseinket, tanítói gyakorlatunkat. Ezeknek a beszédeknek a szelleme biztosít a tanításainknak állandó, valódi értéket s magasztosíthatja tanítá­sunkat istenszolgálattá, istentiszteletté. Ezek a beszédek megmu­tatják nekünk az utat az igazságra s az új életre, egyúttal azt az utat is, melyen másokat igazságba és új életre irányíthatunk. Ha minden egyes tanításunk belső lényegtartalma evangéliumszerű, ak­kor ezen az alapon olyan tanítási rendszert építhetünk fel, melynek értéke a földi lét határait felülmúlja s az örökkévalóságba nyúlik. Ennek a tanítástani rendszernek középponti gondolata, mely szerint ,,minden embert tegyünk tökéletessé a Krisztus Jézusban", többet jelent, mint minden más pedagógiai irányzat vagy célkitűzés, akár­mennyire nagyvonalúnak lássák is az. Evangélikus tanítási rendsze­rünk legbensőbb lényegtartalma adva van az evangéliumban, mely egységes és állandó. (,,Ég és föld elmúlnak, de az én beszédim semmiképpen el nem múlnak." Máté 24, 35.) Összes tanításainkat annak a legmagasabb egységnek szempontjából kell felfognunk és intéznünk, akármenyire különbözők is a tanítások részlet-céljai s akármennyire ragaszkodunk is a tanítás kidolgozására irányuló kü­lönféle módszeres elvekhez és utasításokhoz. Sohasem szabad meg­feledkeznünk összes tanításaink végső, harmonikus, legmagasabb céljáról, a Krisztus Jézusban nevelkedett tökéletes emberről. Ismer­jük erőtlenségünket, de hiszünk Isten erejében. „És ezt mondá né­kem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömmel dicsekedem azért az én erőtlenségeim­mel inkább, hogy lakozzék énbennem a Krisztus hatalma." (II. Kor. 12, 9.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom