Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - A protestáns egyházi zene története
312 Nemcsak a Felvidéken, hanem a Dunántúlon is voltak ú. n. liturgikus istentiszteletek, így Kőszegen, Csepregen és Sopron- lövőn is. V ajda György kőszegi, majd sopronlövői rektor össze is gyűjtötte azokat és saját szerzeményeivel kiegészítve graduált szerkesztett. A magyar evang. gyülekezetek eleinte, tehát addig, míg a szakadás a két protestáns egyház között be nem következett, a reformátusokkal közös énekeskönyvet használtak. A tisztán ágost. evang. egyházak számára készített magyar énekeskönyvet Breuer Lőrinc 1627-ben Lőcsén nyomatta ki. Szerzője, illetve gyűjtője ismeretlen. A á c h s Mihály 1696-ban „Zengedező Mennyei Kar“ címmel adott ki énekeskönyvet. A reformátusok több gyűjteménnyel rendelkeztek. Gönczi György 1602-ben Debrecenben, Váradon, Lőcsén, Bártfán „Keresztyén Énekek“ c. kötete 26 kiadást ért meg. Ezzel egyidejűleg használatban volt Szilvas Ujfalvi Imre énekeskönyve. „In Exquiis Defunctorum“ cím alatt jelent meg 1602-ben Debrecenben!. Laskai János vagy Illyés István zsoltárai is elterjedtek. Dallamaikat Zsilinszky egyhangúaknak, vontatottaknak, verselésüket kezdetlegeseknek találja. Sz. Molnár Albert át is dolgozta azokat 1607-ben. „Szent Dávid királynak és prófétának százötven zsoltára“. Ebben a francia zsoltárokat magyar fordításban adta ki. A könyv nagyban emelte az énekeskönyv tekintélyét, mert annak verselése valóban művészi volt s az utókor is alig módosított azon. De vele bevonultak a magyar református egyházba a francia zsoltárdallamok. Az erdélyi kálvinisták között elterjedt az Öreg Gradu ál, melyet Géléi Katona István püspök adott ki 1636-ban. Ez a gazdag gyűjtemény valóságos kincstára volt a szertartásos énekeknek. Használták egyik-másik lutheránus gyülekezetben is és nagyon sok kálvinista egyházban. A Graduál gazdagsága mellett sem tudta azonban háttérbe szorítani Sz. Molnár A. zsoltárait. Erdélyben ma is sok templomban megtalálható. A magyar református dallam- anyagnak írásba foglalása később történik meg. 1751-ben Kolozsvárott jelenik meg az első kótás könyv. „Közönséges Isteni Tiszteletre rendeltetett Énekeskönyv“ címen, melyben a 200 éve csak szájhagyományban élő, tekintélyes dallamkincset találunk. Innen kerül át az anyag túlnyomó része a debreceni zsoltárkiadás függelékébe (1774), majd magukba a zsoltárkiadványokba. Ez énekeskönyveket csakhamar megreformálják Kolozsvárott (1777 és 1838), Debrecenben (1806), Ezekben a régi zsoltárparafrázisok a dicséretek legnagyobb része s vele éppen a magyar melódiaanyag zöme, kimaradt az énekeskönyvből s a francia dallamok foglalják el a főhelyet. Csak legújabban 1909 óta karolják föl ismét a magyar melódiákat. A régi ref. magyar halottasénekek szintén a XVIII. században krülnek nyomtatás alá kótás alakban. Ujfalvi-féle halott temetésorra való énekek, Erdélyben 1770 körül, Debrecenben 1791-ben. osonczi István Halottas Énekei (1778) számos kiadást értek el a XIX. század folyamán is. (Szabolcsi.) (Folytatás következik).
